Túrázás hosszúpórázon

Nos az idő ma mellénk állt. Kivitettem magamat a hegyre. Anyukám segített és megfogta a hunort. Mert meg akartam azt csinálni vele hogy behívom mert nem nagyon ment ez a rész kutyaovi végén. De túl hamar elengedte. A kutya oda jött hozzám aztán tovább is futott. Egy pillanatig sokkot kaptam de sikerült behívnom. Nagyon örültem neki aztán elindultam haza sima rövid pórázzal. A hosszú egyenes elején flexi fel és Hunor mehet. Szépen jött ment szaglászott. De belecsúszott egy árokba. Térdig vizes lett. Utánan nem is ment arra felé xD.
Találkoztunk egy 3 éves mini növésü spánielel. Összeszagoltak. Midnen jól ment a spániel eléggé félt a Hunortól de aztán nem volt smemi hagyták egymást. Így álltunk vagy éfl órát mert beszélgettem és Hunor meg is száradt.  Aztán mikor leidnultunk futottunk egy kicsit. Tök jó volt hogy Hunor lassan vágtázott, magyarul bevárt.
Út közben egyébként behívtam sokszor ha messzebb ment. Mindig szépen jött. A falu határánál behívás, rövid póráz rátesz és onnatól úgy sétáltunk, szabályosan. Fordulnék be az utcánkba hát nem egy kóborkutyát találok. Valami németjuhász keverék lehetett. Azt hiszem tudom hol lakik de egy pillanatra leizzadtam. Hál égnek nem jött oda. Bár nem mutattam félelmet meg mentem tovább mintha mi sem történt volna. Hunor persze ismerkedni akart. Utunk végén egy újjal fogtam a pórázt és úgy is jött melettem a drágám. Szóval összeségében jó kis utunk volt. Hunor pedig segít nekem megismerni másokat mert egyébként nem nagyon szoktam barátkozni :D