Reggel sajnos nem sikerült találkoznom Hunorkával mivel mire kimentem addigra anyám már odaadta nekik a reggeli jutfalt. Hunor is kapott egyn agyobb darabka kenyeret amin adidg rágódott míg ki nem jártunk és el nem mentünk. Hát mondhatom jó kezdés.
Egész nap volt valami a levegőben amit nem tok megmagyarázni. Nem is rossz nem is jó de volt valami.
Nah de aztán délután mikor hazajöttünk már várt az egész falka. Hunorka odajött hozzám kapott simit én kaptam pár lábnyomot a gatyámra. Hogy miért voltak kint már a nagyok? Mert mostohaapám itthon volt.
OKÉ..... bemegyünk az összes tál tele maradékkal. Krumlival...főleg hogy a kuyta tudtommal meg sme tudja emészteni. Nos úgy döntöttem hogy nem öntöm át a többiek kajájába Hunornak kikészített adagot /volt benne hús is de a krumplit NEM fogja megkapni akkor sem/ Szóval a jobb gyakorlás érdekében nem adtam neki uzsit.
Összepakoltam a táskám. Nah jó pakoltam volna ha - miután anyám elment- mostohaapám nem közli velem hogy mikor kinyitotta a kaput a kutyÁM kifutott. Irtózat ideges lettem hiszen érdekes módon mindig nála fut ki. Ám ma elpattant valami nálam. A kuyta nem volt seeol. Hivogattam de nem jött. Ráadásul mostohaapám is faképnél hagyott. Pánikrohamom lett nagyon. Berohanta a házba hívtam anyámat hogy nincs meg a kuyta. Már bőgtem. Ilyet még sosem csináltam. De mint már melítettem elpattant valami. Hunor mindig visszajött ha hívtam most NEM. Aztán a telefonálás után kimentem és a szembeszomszéd elött áll a kutya. Alig láttam a könyneimtől és remegő hangon hívtam. Nem hittem benne hogy erre hallgat. De hallgatott. Odafutott hozzám és megsimogattam, megöleltem. Enynire még akkro sme ilyedtem megm ikor 3 éve felburultunk a kocsival, vagy maikor megtámadott minket egy kutya. Bejöttünk az udvarba. Fel a teraszra és véletlenül felzártam Hunort és Arankát. Össze ovltam zavarodva, feldúlt voltam, sírtam. Legugoltam hozzájuk és lekezdtem őket simogatni. Hunor végignyalogatta az arcom, belemászott az ölebe. Aranka is így tett. Hunor csak a közelembe akart lenni, és én is erre vágytam leginkább.
Bementem, felhívtam anyám hogy megvan a kutya de utánan még vagy fél óráig zokogtam. Soha többet nem akarom ezt átélni. Annyira még sosem éreztem magamat egyedül. Mivel kutyaoltás van a faluban féltem hogy valami baja esik. Túlságosan féltem néha.... most ez egy olyan helyzet volt.
Miután megnyugodtam befejeztem a táskarakodást és elolvastam a kölcsönkapott könyvem végét ami végleg lenyugtatott.
Vágtam parizert és egy kis jutfalt majd behívtam az agarat. Mindent végigvettünk aztán a Lábhoz! parancs jött megint. Mivel már sötét volt magától értetődött, hogy ma még bent gyakoroljuk. Már egyész magasra tudtam a jutalomfalatot emelni. Nézte és jött melettem. Nagyon jó volt :) büszke vagyok rá. Méghacsak a jutalmat is nézte. De érzem, hogy kezd rájönni.
Aztán elővettem a sipoló autóját és néztem ahogy játszik. Végigfutott az agyamon mi lenne ha Ő nem lenne. Családi okokból amit nem tudok/akarok itt kifejteni Hunor a legnagyobb támaszom. Nem támaszokodom rá, nem vezetem le rajta a fezsültséget. Egyszerüen azzal hogy ott van boldogságot ad.
Játszott egy jó darabig az autóval mej elkezdte poházni a kezem. A bolházás alatt azt értem hogy az első fogaival aprókat harapdál. Mind a csupasz kézfejemen mind pedig a pulcsimnál megcsinálta. Ez az egy amit megengedek neki, hisz nem fáj és öszintén szólva érdekes érzés XD.
Aztán játszott a kezemmel és nagyon jó volt. Leírhatatlan. Ezek után hallgattunk egy kis zenét. A lejátszott zenék közül Rihanna - Russian Rulette címü számára figyelt oda egyedül. Lassan írhatnék tanulmányt erről :)
A mai blog kicsit az én lelki állapotom felé irányult. Kérlek nézzétek ezt el nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése