Tegnap nem gyakoroltam Hunorral hanem dél után kimentünk a hegyre. Csináltam róla beállós fotót és utánna néztem hogy tök szépen beáll és még a farkát is jól tartotta mind ezt magától. No meg zsépen helyben maradt amig én kattingattam.
Aztán elindultunk hazafelé. Egy kicsit szállingózott a hó de el is állt. Gyakoroltam vele egy kicsit a lábhozt, jutfallal egész normálisan megy de még rengeteget kéne fejlődnie. Aztán kocogtam vele egy kicsit most egy ofkkal többet mint pár méter. Figyeltem rá hogy ne ugrojon be vágtába de szép kis tempóba az egyik oldalamnál kicsit elöbbre ügetett. Figyeltem ha bevág elég akkor rászóltam, hisz ha majd biciklizünk akkor nem túl jó ha bavág a bringa elé. Szóval szépen ment, gyönyörü az ügetése.
Itthon beengedtem Totót és Arankát melegedni, totóval este tévéztem meg nem is küldtem ki aludni.
Ma délelött csináltam karácsonyi fotókat. Nagyon cukik lettek de többet nem mondok el majd a honlapon lévő dizin kint lesznek. Hunor nagyon szépen viselkedett. Tökéletesen lehetett fotózni. Egyébként elötte szinte meg kelett fürdetnem mert tiszat sár volt. De hál' égnek bemászott magától a zuhanytálcába. A hátsó lábait mosni ugyan nem nagyon hagyta de törölni már jobban. Viszsatérve: Fotózás után bent aludhatott. Olyanokat álmodott...ugatás szerü hangot hallatot, futott, csóválta a farkát, kapkodta a levegőt. szaglászott. Biztos valamit kergetett vagy nem tudom... vajon mit álmodhat egy kutya?
Aztán amikor kajához készülődtünk kiküldtem. Kettőre mentünk a fressihez örökbefogadó izébizére. Először egy kis szuka vizslára vigyáztam aki ölebnek képzelte magát. Nem ovlt olyan nagyon pici de nem lesz akkora mint a Hunor.
Aztán egy fekete mudi keverékre vigyáztam hát valami bozralmas volt. Kinézett magának egy másik kutyát és ezerrel ugatta. Ha le akartam csittelni meg kapott...
Aztán megkaptam a zsemle-barna, világos szemü kissebb testü tesóját. Vele csak annyi baj volt hoyg nagyon be tudott hisztizni egyébként egy nagyon értelmes és kedves természetü kis kutyus. A vizsire meg az utóbbira kijelentettük ha nem lennének a Hunorék akkor már haza vittük volna őket. Minden egyes ilyen akciónál van kuyta akit hazavinnénk.
Sok olyan kuyta ovlt most akitől elolvadtam azon a kettőn kívül. Volt egy háát valami colli keverék de oylan basettes testalkata volt: alacsony hosszú de puha zsőrü hegyes orru hát ő nagyon cuki volt. Meg egy fekete közepes termetü kan kutyus akinek iylen drotos szerü szőre volt fehér melírral de még fiatal volt de irtózat domináns.
Több kutyát is örökbefogadtak de a testvérpárt: Alida, Missy akik csontsoványok voltak és féltek az emberektől, már egyébként jó husba vannak és tök kedvesek...nah őket még mindig nem fogadták örökbe sajnos.
Majd talán legközelebb...nem tudom egyébként mi volt miután eljöttünk.
Hazajöttünk...Totó megfutatta magát az utcánkba.... Hunort anyám elkapta mert ő is ment volna....nem tom most mi ütött belé. Aztán volt ám szagolgatás és szemrehányó tekintet, hogy már megint más kutyát simiztünk XD.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése