2011. február 15., kedd

Hunor majdnem kiugrása /jaj ne már..../

Nos kezdjük először azzal ami JÓ a mai blogbejegyzésben. A gyakorlások :D
Tegnap is és ma is nagyon jól ment a tanulás.
Ami érdekesebb azt írom csak le:
- a pacsi, másik nagyon cukin megy úgy hogy melette állok is
- hátsó lábas dolognál mellém bejön
- gyakoroltuk a kívül fordulást és a bellül fordulást bár ilyen kicsi helyen elég nehéz volt :D
Aztán felpróbáltam Hunorra a szájzsákot, meg szoktattam hozzá, utólag állítgattam rajta. Egész normálisan viselte bár nem mondom hogy megszokta.
A másik még "jó" dolog: Hunor gyomra nagyon gyenge és mióta nálunk lakik állítlában a kelleténél higabbat ürít. A doki is mondta hogy akik járnak hozzá agarak is midnig ilyen dolgokkal szenvednek. Most kaptunk ilyen port ami segít az emésztésének. Talán rendbejön. Bár őt nem nagyon zavarja a dolog de sztem nem is a legjobb neki.
Most már közelítünk a bejegyzés roszs oldala felé...dem égn em értük el.
Amikor hazaértünk és kinyitottuk a kaput Totót sikerült megfogni de Hunor kiszáguldott. Ám amikor szóltam neki hajtűkanyar vágtában és jött is. Büszke voltam rá.
Nah és maiért ROSSZ ez a rész az most jön. No meg amiért ez a cím....
Éppen hogy bejövök, nagy ugatás meg futkosás. Egy kóborkutya. Szóltunk hogy menjen innen. Sajnáltuk de a sajátjainkat mégjobban mert mostohaapám lerakatott a kerítés mellé követ. Nagy köveket amik olyanok néhol mint a kés. Hiábam ondjuk neki hogy nem jó....
A kobor kutya nem tágít, ugat. A mieink futkoznak és a kerítés két végénél felállnak a kerítés párkányára és ugatnak.
Baszsus Hunor majdnem KIUGROTT már ott rugaszkodott el én meg szívbajt kaptam. Alig bírtam megfogni ak utyát és berángatni a házba. Az első lábán a lábszárán lévő talpárna szerüség felszakadt és vérzett, a hátsó lábán lévő seb is ismét vérzett.
Mi van ha nem vagyunk ott? A kobor addig cseszteti a kerítésnáél a mi kutyáink amig Hunor ki nem ugrik? Így is egyzser állítólag majdnem elütötték az ebem mert kifutott a kapun el a szük uton ki a főutra. Hát idegöszeomlok.
Jobb lesz ham innél elöbb költözünk mert ott nem lesz ilyen. Nagyon de nagyon remélem hoyg egyzser nem az lesz hogy hazajövök és nincs meg a kutya. Semmibe sem kerül neki kiugrania. Nem tudom mit tegyek. Féltem. Félek. Nem akarom hogy megtörténjen.
Nyugodt szivvel akarok reggel suliba menni de így....

1 megjegyzés:

  1. Szija!
    Teljesen átérzem, ugyanis Molly már most helyből ki tudna menni.. eddig nagyon féltem mert az emberekhez minden áron ki akart menni de szerencsére már nem! (kopp kopp kopp) most már csak a kerítés mentén ugat vagy még azt sem. Én azt csináltam, hogy amikor felugrott akkor jól leszidtam és beálltam közé és a kerítés közé amíg el nem ment, hogy megértse, hogy ez rossz.. bár nem tudom pontosan, hogy mi ilyenkor a legjobb teendő.. de nyugodj meg. :) Biztos nem lesz semmi baj! :)

    VálaszTörlés