Megjártuk a várost

Sziasztok. Végre elő tudok rukkolni egy normális és eseménydús ÉS hosszúnak ígérkező bejegyzéssel ami nem is biztos, hogy olyan hosszú lesz, majd meglátjuk a végén.

Kezdeném ott, hogy reggel bepakoltuk a kutyát és irány a nagymamához napközibe. Vagyis délelőttibe. Aki régebb óta olvas, az már láthatta, hogy szoktam ilyet csinálni mert ott nagyobb a hely csak macera elvinni a kutymányt no meg eléggé problémás az ott léte. Több ok közül az első a szomszéd kutyákkal való acsarkodás, ők mindig csak hergelik, és hergelik. Hiába üldözöm a Hunort el onnan. De a kedélyek le is nyugodtak volna, ha a Hunor az egyik bokorban nem talál egy macskát. Onnantól elszabadult a pokol és rossz döntéseket is hoztam. Szóval ráfogott ugyan, de nem kapta el és a macsek a fán kötött ki. Onnan le sem jött, meg azért kétlem, hogy ép bőrrel megúszta volna.

Macskavadászat

Félreértés ne essék, nem vagyok macskagyűlölő de nem a kedvenceim, kivéve egy-két kivételt, mint például a szomszédban egy kis fekete cicát. De Hunort sem lehet hibáztatni, mert ez van belekódolva. 

Szóval betettem a kennelbe, ahonnan kiugrott, majd nagymama nyomására kikötöttem. Ami nagy hiba volt, mert a hám nem bírta a skizo agár megnyilvánulását. Abszolute az én hibám volt, de Orvos Anita mondta, hogy küldjem vissza a hámot, megcsinálja strapabíróbbra, illetve elvileg ezt is bírnia kellett volna. Én maradok ott, hogy hülye voltam.
Innentől úgy ment a menet, hogy Hunc kifutkorászta magát, majd bement az előszobába pihenni. Később ugyan már annyira nem piszkálta a macskát, de nem akartam folyton figyelni rá, a kennelből meg ugye kijön. Mindenesetre Hanna a féltestvérem imádta a kutyát, holott akkora volt mint ő, illetve Zizykének is tette a szépet.

Ebéd után elindultam be a belvárosba ami 4 km. Hunor okos volt, egy kerítésnél morgott vissza egy kutyára egyébként szépen sétált. A városban Zsófival találkoztam legjobb barátosnémmel, vele koslattunk keresztbe-hosszába a főtéren, ugyanis költözik jövő kedden és akartunk még előtte találkozni. Mondanom se kéne: mindenki úgy nézett ránk, mint aki még nemhogy agarat, de kutyát sem látott. Ahogy elhaladtak mellettük az emberek mindenki odavolt, vagy kutyás témára váltott. 

De a kistestű kutyák, valami borzalmak voltak. Az összes meg akarta enni a Hunort, ugatott rá mint az állat, még maikor az enyém nem is figyelt rá egyáltalán és az utca túl felén mentünk. Bár ma Hunor is zsémbesebb volt a szokásosnál a többi kutyával, mindenesetre igyekeztem közömbösíteni, a végén pedig egy öregecske beaglevel ismerkedett össze, rá nem ugatott / a többiekre se csak már készült rá/

Az emberek pedig: nos egy család érdeklődött behatóbban a fajtáról, páran megsimogatták Hunort, a gyerekekkel mindig nagyon türelmes volt, még mikor két kislány, akik ikrek voltak szerintem, a fejébe kiabálták két oldalról, hogy Hunor és azon versenyeztek, kihez dörgölőzik oda a kutya illetve mindenki trükköztetni akarta. Hunornak persze, mivel nem én voltam aki kérte a trükköt, esze ágában nem volt trükközni, de egy fekszikre azért futotta. Egyébként nekem megcsinálgatta a trükköket bár nem erőltettem annyira. A lábkarolás volt a mai favorit. 

Szóóval hírességek voltunk, külön látványosság. Persze jól ki is purcantunk de büszke vagyok a fejére, mivel a városban ritkán járunk. Nem zavarták az autók, a tömegnyi ember sem. Még akkor sem lepődött meg amikor egy kislány csak úgy hátulról letámadta simogatni.

Apropó....kedves szülők, megtaníthatnák a gyereküknek, hogy szó nélkül nem simogatunk kutyát. Jó ez most nem volt általános, mert a kislányon kívül mindenki kivétel nélkül megkérdezte, hogy lehet-e simogatni DE ilyet nem csinálunk... mi van ha harap, vagy megijed, vagy nem szereti? Vagy nem harap de ha hirtelen a háta mögé oson valaki akkor még is? Jó én ismerem a Hunort, meg ha olyan lenne tennék rá szájkosarat de naa....kérdezzünk mindig!

Mára ennyi voltam, aki kitartott a végéig annak pacsi :D Hunortól persze.