Semmi hírt nem hoztam Hunorról, mert most per pillanat apukámnál vagyok, de ettől függetlenül nem lazsálok. Nyitott szemmel járok az internet sűrűjében ;D
Valójában egy- kettő vagy három bejegyzésből álló sorozatot szeretnék csinálni, amik annyira nem is fognak egymáshoz kapcsolódni ><. Természetesen a közös pont az agarak, a kutyás sportok, illetve Hunor ez kábé ilyen sorrendben lesz.
Tehát, épp ma találtam egy videót, ami a gepárd és az agár futását hasonlította össze szuper lassításba. Ez az eddigi egyik legjobb szuper lassítás amit láttam: felvették a startot, a futást oldalról illetve, ami elég bizarr képet mutat, szemből.
Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy szavakba öntsem azt, ami most a fejemben van. Nem igazán tudok szebbet egy agár futásánál. Természetesen, a kecsesség földi helytartói a lovak, de a kettő nem összehasonlítható. Az az ősi ösztön, ami egy agár szemében tükröződik amikor fut valami hihetetlen és elsöprő erejű. Mintha vihar tombolna a belsőjükben, mintha egy pillantással időutazásba kezdenél. Sőt, tovább megyek, elég, ha egy apró valami felébreszti a bennük szunnyadó démont. Örök időkre a fejembe vésődött Hunor tekintete tavaly Soholláron. Borsódzni kezd a hátam, ha rá gondolok. Ugyan az a kutya, de más személyiség, teljesen más.
Amikor odaáll az ember a starthoz, egy tomboló ragadozóval a kezei között aki olykor oly törékenynek tűnik hosszú vékony lábaival, de abban a pillanatban úgy érzed, tiszta erő dübörög benne, és ez átragad rád is. Az adrenalinod az egekben lesz, alig várod a jelet. Amikor mellkasa elől és a hasa alól elhúzod a kezed, és elkiáltod magad: MENJ!
Lehet, hogy nem úgy futok vele, mint agilityben egy handler, de olyan mintha magával ragadna. Nem irányíthatod, ő irányít téged. Persze szorítasz neki, minden egyes lépésnél, hogy úgy ragadja meg a talajt és rugaszkodjon el, ahogy kell. De ezzel együtt, mintha minden fizikai korlátból kiszabadulnál. Állsz egy helyben, még is repülsz.
Noha ezt lehet, hogy már számtalanszor leírtam nektek, de nem ennyire részletesen.
Az agár az egyetlen, akinek a futása két lebegő fázisból áll. Gyakorlatilag a kutya végigrepül a pályán, a talajt a másodperc tört részéig érintve csupán. Noha eddig azt hittem, az angoloknál csak úgy mondják a 70km/órát. Tévedtem! Ebben a videóban az autó, aki a kutya mellett megy 68 km/órával száguld. Igaz, a gepárdot nem futják le, de ő egy macskaféle, ezt ne felejtsük el.
Alapvetően nem kell tanítani nekik semmit, tudják, érzik maguktól már az első pillanattól, esetleg egy kis segítség kell, hogy felébresszék a szunnyadó énjüket. Eleinte még össze-vissza rakják a lábukat, csak haladjanak előre. Aztán szépen harmonikussá válik a mozgásuk, a kanyarok is egyre szebbek lesznek. Van olyan agár, akit ha futni látsz olyan, mintha együtt élne a célpontjával.
Igaz, Hunor nem teljesen a videóban látható mozgással fut, ami betudható annak, hogy ő nem angol illetve még mindig nem elég tapasztalt. De alapjába véve nagyon hasonló.
Lehet, hogy ez nem olyan kutyás sport mint a többi, sőt egy átlag ember szemében nem is sport, de amögött a futás mögött ott van hetek, hónapok munkája. de ezzel majd legközelebb többet foglalkozok.
Bárki aki azt hiszi, az agarak buta futógépek, nagyon is téved. Mindenük a futás, ez igaz, de ennél sokkal többek.
/ angol tudás előny de anélkül is élvezhető/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése