A Büki vadásznap óta nem nagyon irkáltam dolgokat, de igazából olyan kiemelkedő nem is történt. Elég kevés az időm és ebben az esős időben Huncot sem tudom még beengedni sem. Hétvégén fotózni voltam, ezért nem tudtam menni sétálni vele, pedig akartam.
Mindenesetre azért vasárnap a szívinfarktust hozta drága jó édes anyámra. Elfelejtette kulccsal bezárni a kertkaput, ami elég gyér zárszerkezettel bír, ezért elég megnyomni a kilincset egy mikronyit, és nyílik az ajtó. Szóval amint ő szedegette a szőlőt, csak dübörgést hallott, első körben azt hitte, csak a szomszédba futkorásznak valakik, a második dübörgésnél már látott is mozgó alakot, még pedig egy zsemle színű valamit, majd Totóka is megjelent. Hunorkát a körtefától küldték vissza a szomszédok, szépen megfuttatta magát de anyukám második hívására jött a drágám, és szépen csak be kellett engedni az udvarba, mázli volt, hogy nem talált üldözni valót.
Ma pedig végre el tudtam vinni sétálni, csak egy fél órás röpkét mentünk, majd kipróbáltam, hogy meg tudom-e egyedül is úgy futtatni, mint ahogy a múltkor ment, azaz az öt sor szőlőt megkerülve. Még csak egy picit mentem fel a másik után, onnan engedtem a füves felé, és szépen tudta merre kell mennie, de baromi jól nézett ki, ahogy az U kanyarba lendületet vett felfelé. A stangli csodákra képes ;)
Séta közben gyakoroltam vele egy kis lábhozt, átvettük az alap dolgokat itthon, meg a nézz el-t és lefotóztam immáron kötés nélkül, bár azért a pulcsi ujj még visszakerült rá kicsit "melegíteni"
Reggel egyébként, nm anyukámmal mentem el, hanem később de gyalog mentem a buszra, és miután megbözörgéltem az eb hadakat, indultam csak el, mondanom sem kell, amíg le nem értem a lejtőn vonyítottak utánam, sőt maikor kijöttem előtte az ajtón, Hunc már elöl ült és várta, hogy elmenjek otthonról. Annyira jó érzés tud lenni, amikor ezek a lökedékek vonyítanak az ember után, made my day :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése