23 + 1

Mivel nem sok történik velünk hét közben ezért mostantól valószínűleg, többnyire péntekenként fogok élménybeszámolót tartani a hétről. Nagyon büszke vagyok az én kicsit bugyuta de mostanában eszméletlenül eszes Hunoromra. Vág az agya mint a beretva.
Ugyebár a "vaki"-t késznek tekintettem és elkezdtük a tolatást körülöttem. "Back up" lett a parancsszó és kimondhatom, hoyg ez is kész van. Már tudok közben én ellenkező irányba forogni bár kicsit néha még elöbb leteszi a fenekét de akkor kérek tőle még egy kicsit. Mindenféle sgéd kellék nélkül két kört tudom vinni rávezetés nélkül mutatva. Főleg a mögöttem való részt csinálja meg nagyon jól az elöttem levőn meg majd csiszolunk de már csak gyakorolni kell.
hab a tortán vagy fagyin a cseresznye, hogy a pálca érintés bevezetése után most végre hazsnát vettem a "nyiha" nevü trükknél amit kijelenthetek, hoyg nem nagyon kell már nagyon tanítani neki csak gyakorolni. A "nyiha" pontosan a "nyihaha" rövidítése és pontosn azt csinálja mint egy ló. Már nem hangal, hanem kétlábra áll úgy mint maikor egy ló áll kétlábra de nem marad úgy hanem csak egy pici ideig és visszaáll négy lábra. Tegnap kezdtük és tegnap már ki is lehettt venni a pálcát. De a kezemet még picit elöbbre tartom. Nem modnom, hogy kész de nagyon 90%-os állapotban van meg. Látványos, hisz kétlábbra állva ugyanakkoram int én, de nem kell hozzá akkora egyensúj és izmok mint a kétlábon járáshoz.
Valamelyik nap összeírtam: 23 trükköt tud plusz a "nyiha" lesz a 24. Ebbe az "áll"-tól kezdve a "marad"on át a "forog"on keresztül a "vaki"ig minden benne van. Bár az ül, a hagyod, és ezek a nagyon alap dolgok nem annyira trükkök de a tarsolyában ezek is persze benne vannak és így a számolásba beletartoznak. Nagyon kevés agár tud ennyi trükköt és igen büszke vagyok rá amiért bár farkat nem csóvál dem indig megcsinál mindent és viszonylag gyorsult is a végrehajtási idő. Figyel, koncentrál és nincs kényszerítve. Az élet apró öröme, mikor a kutyád megcsinál valamit, amit te tanítottál meg neki. Ne rávezetéssel tezsi meg hanem egyszerüen ha mutatsz és mondod a szót. Nagyszerű érzés.
Tegnap is gyakorlás után jött oda, bújt, amíg én a papucsom talpáról szedtem le a ráragadt sarat. Minden áron szerette volna, ha simizem és már majdnem az ölembe feküdt :) szeretem naaagyon
Képpel sajnos újfent nem tudok szolgálni :S De büszke vagyok magamra maiért a vasárnapi jégpályára menést feláldoztam a kuytatartás oltárán és inkább sétáltatok :D

Körülöttem tolatás

Hát kedden volt utoljára blog. A tél úgy tűnik nem a terveim szerint fog alakulni, ugyanis a sötétbe való kutyasétáltatás kilőve. Mivel nincs közvilágítás eléggé félelmetes. Szedrán tejködbe elmentem a kilátóig, ott jött egy autó ahol mi voltunk megállt és minden lámpáját lekapcsolta, gyorsan elindultunk elfeleé és úgy ahoyg volt úgy gurult le a meredek lejtőn. Irtózat paranoiás vagyok ráadásul miután ez volt anyám is közölte velem h inkább ne menjek. Igazándiból nem tartom jó ötletnek h csak varásnap sétáljak a kutyával. Minden nap kéne ez az elvem. De bizonyos részről meg csak egy vagy két hónapot kell kibirnia így aztán ha világosodni kezd megint elkezdünk sétálni majdhogynem napi rendszerességgel. Szóval légyszi ne kövezzetek meg.
Ezzel eggyüt midnenaposra veszem a gyakrolásokat. Hol bent hol kitn az udvaron lámpafénynél. Megpróbálok változatos dolgokat ügyesésgiket is összeállítani a tanulás melett neki. A ladbázást is megitn előveszsük uyg egy héten max kétszer. Agyban legyen lefáradva. Szóval szó sincs elhanyagolásról. de túlterhelni sem fogom.
Ami a köréöttem tolatást azaz a "back up" ot illeti. Kétfelé szedtem és a hátam mögött van egy klikk. Két kézzel vezetem rá az első klikkig a klikkeres azaz ball kezemmel első klikk után pedig a jobbal. Az első rész perfekton megy lassna a klikekres kezembe nem kell már kaja /nincs hozzászokva hogy azzal vezetem és egy darabka kelett/ a másik fele még nem annyira okés de már kapizs. Kint gykaoroltunk először ott ahol ak uytaházak vanank h legyen irányadó a végén már csak elöttem volta a hordó pad h elöttem rendesen jöjjön el. Nagyon meglepő módón fejlődik. Gyorsan és látszik h nagyon akar és nagyon koncentrál. A kukucsot nagyon megszerette annyira örömmel csinálja hogy nagyon. a vaki-vakit pedig már elsőre tudja mit kérek. Persze a többi trükk sincs elhanyagolva azok a bevezetések ileltve a levezetések.
Egybként reggelente nagyon aranyos ahogy szedi a lábait a hideg fagyott füvön. Egyik reggel úgy odabújt hozzám, hogy melegítsem *.* amúgy nem fázik annyira és bemegy ah ázába de néha a Bundi megy be kiszorítva a hejéről, a Bundiéba meg nem mer belemenni -.-" szóval résen kell lenni. De szerintem többynire iskerül a sjaát hejére beslisszannia.
Totó:
Hát ez a kis einstein is elemében van. Hunorral való gyakorlás után /valahogy tudja h gyakoroltam vele pedig nem szokta látni/  úgy seteper körülöttem mint aki arar vár h ő is ő is. Ilyenkor álltalában labda elö, megcsionáltatom vele a trükkjeit aztán gurigázás végül velem eggyütt feljön a szobámba és letelepszik az ágyra amiről reggelente alig lehet leimádkozni. mert amíg öltözök meg miegyéb ott henyél. Már rendes napi rutninnak számít. Mondjuk a sok lépcsőzés nem tesz neki túl jót de elég ügyes a módszere lassan lépegetős.

Double agylefárasztás: okos degek :)

Nos  mai séta a tejköd miatt esőnapra szorult azaz holnapra. Helyette naaagy gyakorlás volt ahogy tegnap is. Vasárnap sétáltam vele de eléggé meg volt hülyülve. Hosszabbat mentünk másfelé is mint szoktunk. Húzott meg iylenek. Egy macskát is láttunk ami először egy csomócska nyírt fűnek tünt -.-" Jaj istenem nem tudom honnan lett ennyi macska itt a környéken. Mindenestere az melette szól h azért leült meg szemkontaktozott. Húzni egy picit húzott de lehet h csak a lépéstempó miatt. Anyám is átvetet a pórázt de hiába mondtam neki ha melette akarja tartani rántson aprót ne húőzzon folyamatosan és komunikáljon a kutyával pl.: mondja neki h "mellllém". Hát nem nagyon jött össze neki.
Tehát gyakorlás. A vaki vaki-t viszonylag késznek nyilvánítom. Nagyon aranyosan vakarja a fejét olyankor. Néha még forog helyette és hasonlók de rájön.
Elkezdtük a tolatást körülöttem ami tegnap kicsit rosszul indult de bementem a házba és körbebarikádoztam magunkat. Mam ár csak két segédelem volt h ne nagyon távolodjon el tőlem de körbemegy tökéletesen és gördülékenyebben mint tegnap.
Elkezdtem egy hurkapálcára az érintést. Bár nem mindig a végét érinti és van hogy bekapja attól függetlenül tudja már most mit kell neki csinálnia.
Hogy még jobban terheljem a drága agyát. A maradék szenyámat /miután megpróbálta csomagolástul megenni/ a földre tettem, távolról lefektettem nem hagytam neki akkor sme hozzányúlni amikor téptem belőle. Eleinte nehezen ment, aztán az üres vajas folpackot is meg akarta enni de lefujjogtam a végén már a fejére is tehettem.
További kajamegtagadás a ledobált szárazkenyérdarabkák többszöri ál felvétele vagy visszejtése volt, kukába dobás, zacskóban ledobás, pult szélén hagyás. Csak szemkontaktal kézből kaphatta meg. Minden sikeres volt.
Totó pörgése lévén úgy gondoltam miért ne kötném le az ő agyát is egy picit. Azelött semmilyen körülmény között nem lépett volna rá könyvre. Most a végén már két melső lábbal állt és klikkelgettem és aodgattam neki a kaját a földön lévő zacsiból /tehát afelé sem mozdult/ ez bevezetés ahhoz h első két lábbal valamin áll a hátuljával pedig körbejár. Ezt Hunorral is kezdtem aztán csak csehes igazodás lett. De totó elég pici ahhoz h rendesen rá tudjam vezetni a odlogra.
Érdekes volt látni, ahoygan leköti a dübörgő energiáit a drága. Utánan pár labdás trükk aztán labdagurítás és most itt alszik az ágyamban :)

Haladtunk

Oh jeah sötétben sétálni ritka rossz de mindent a kutyáért. Igaz csak fél órásra sikerült de voltunk és lépésben menettem szóval talán átvészeli a telet. Egyébként egyre szebben sétál, elsőre megáll, hamar rámnéz. Egy szavam nem lehet.
A 2szégyeld magad" nem éppen az aminek kéne lennie inkább "vakard az orrod" de szivesen fogadom azt, amit ő akar tehát így rendhagyóak leszünk. Már segítség nélkül is megcsinálja akkor aranyos amikor én is az orromat vakarom meg ő is egyszerre. A mai napig egyébként állva csinálja. De haladtunk és ez a lényeg. Közben viszotn elkezdtem bevezetni a körülöttem körbe tolatást. Mert egyik sétakor magától csinált egy picit. Rávezetni rá lehet, szóval vigyázz trükk mert jövünk a vakarózás után :D
Mára csak ennyit hoztam. Még talán azt kell elmondanom, hogy a Josera gyönyörüen karba tartja, nagyon szépen néz ki most :)

Séta a sötétben

Hol is kedzjem. Mondjuk ott, hogy ma gyakoroltam hunorral a "szégyeld magad"-ot még mindig kell a segédhajgumi DE már elég az orrára rárakni, igaz ülve nem nagyon hajlandó ezt csinálni csak állva. Egy nagyon pici hajlandóságot mutata csak segítség nélkül a trükkre, szal most még toporgunk egyhelyben
Ma volt óríátálítás után az első délutáni sétánk /vasárnap délelöütt voltunk/ Már sötét volt mire kiléptem a házból. Minden egyes alkalommal, ha megálíltottam, ha leültettem nézett rám. Annyira okos volt. Jó kis séta volt, de elég gáz ilyen sötétben. Volt rajtunk fényvisszaverő csík, bicikli lámba, rajtam szemüveg, holdvilág elég láthatóak voltunk azzal nem volt gond.
Hunornak vasárnap kezdődött az izomfejlesztő tréning. Nem kell semmi komplikáltra gondolni. Valahol valakitől halottam, hogy a sima járó tempó tehát a lépés lépéssorendje jobban mozgatja a kuyta izmait, jobban elfárad mint ha ügetne. Ez alkalmazva van a lehelő leggyorsabb tempóig kitolva. ma már jobban ment majdhogynem oylan gyorsan mentem, mint amikor ügetni szokott, de ha lépéssorendet váltott akkor kicsit lasítottam. Tényleg viszonylag el is fárad benne. Nagyon jó módszer.
Szóval telejsen elégedett vagyok vele, nagyon kis ügyi volt.

Szigorodás

Még a képek készítése napján elmentem sétálni, az egész ott kezdődött, hogy átfutott elöttünk egy macska. Természetesen Hunor behülyült. Még jó , hogy a kilátónál mentünk le..... azon a meredek lejtőn elég brutál volt, de rövidre fogtam és így már nem votl olyan vészes. Aztán a biotájház elötti réten is meglátott egy macskát. Itt már nem hagytam annyiban a dolgot, nem hagytam ficánkolni, ugatni...leültettem és akárhányszor felállt visszaült és magától kelett a szemembe néznie. Az egy dolog, hogy elötte 5 percen keresztül forgolásztam vele vissza mert húzott de itt kábé 10 percig dekkoltunk és utánna még volt "harcom" vele. Ezután amikor viszsafelé mentünk és már nagyon elegem volta abból, hogy húz holott eddig SOHA vagy szinte soha nem húzott. Tehát mikor elegem lett rövidre ofgtam és vagy csak az orra lehetett melettem vagy mögöttem kelett mennie, mert kényszerítve volt. Talán esetlegm ondhatom azt, hogy mire felértünk egy picit ő is figyelt magára de ez még korántsem elé.
Ezután a sétának sem nevezhető fatális ballépés után eldöntöttem, hogy szigorodni fogok, és nem csak egy valaki leszek a póráza végén.
A szigorítás utáni első séta nagy dacolás volt a természettel, magával Hunorral. Sokféle módszert bevezettem amiből majd meglátjuk melyik vállik be. Például, időről időre megállítom, behívom /pórázon bár/ de ő csak a testével jön oda, az agyával nem, ezért leültetés és várom amig normálisan a szemembe néze, nem csak egy pillanatra. Bevezettük a "mellém"-et ami azt jelenti hogy melettem KELL sétálnia és ez addig így megy amig nem én csissegem, hanem látom, hoyg fél szemmel engem figyel, utánna mehet előre. Ez utóbbinak még nincs rendszere de értelem szerüen egy megállás után következik. Persze változatosan, hogy ne minden megállás jelentse azt, hogy melettem kell mennie.
Aztán... bármennyire is értelmetlennek tűnik egy kietlen hegyi úton mi még is minden alkalommal amikor átmegyünk a túloldalra behívom magamm mellé ha elöl ment, leültetem, körülnézek, megvárom amíg a szemembe néz és vagy előre engedem vagy mondom neki h lassan mellém és úgy megyünk egy darabig.
Tegnapi sétánk folyamán a magam mellé behívásos résznél volt egy apró gondunk...konkrétan mintha lovat futószáraztam volna körbe körbe. Egyszer vagy kétszer pórázrántás és utánna magától leüllt és a szemembe nézett továbbá csissegéssel és nyomatékos "mellém"-el olykor már magától is melettem marad és oylankor jön a dicsi aztán mehet előre.
Jött velünk szembe egy labradoros. Bevitem magam mellé de nem bal hanem jobb oldalt, mert úgy tűnik,hoyg ez kell ahhoz, hogy ne hisztizzen be, ám a hüle agárgyerek leszegett fejjel lopakodó üzemmódban ment ezért leültettem és eléálltam, noha figyelte a másikat korántsem olyan intenziással. Kérdezi a labi gazdája, hoyg de ugye nem fél, és ekkor levettem a szememet hülyefülről. Elmondtam, hoyg nem csak szerettem volna ha rám figyel nem pedig am ásik kutyára. Ez idő alatt Hunor ugyebár felállt de csak farkcsóválás volt, mukkanás nem hát nagyon meg lett dögönyözve bár hátrafelé még tekingetett. Akkor pár lépés után megfordultunk és mentünk a labis után. Már csak egy picit foglalkozott, sőt megálljnál egyből rám nézett magától és felfelé, hazafelé magától jött melettem /hosszabb pórázon volt és csak egy-kettőt csissegtem és nyomatékosítottam, hogy mellém/
Arra gondoltam, hoyg az ez alkalmi ugrásszerü fejlődés adóthat abból, hogy mielött eljöttünk gyakoroltam vele. Apropó gyakorlás, a szégyeld magadra kezd rákapni már volt,hogy magától megcsinálta, nem hiszem, mondjuk, hogy valaha lesz olyan, hogy ráteszi a mancsát hosszabb ideig az orrára de egy egy pillanatra biztos, hogy meglesz. Bár inkább lehajol a lábához, mintsem a lábát teszi fel, de ezen majd ültetéssel talán tudunk segíteni.
A másik ami lehetséges, hogy segített az előrelépésben az a séta kezdete, tehát én megyek ki elöbb és nem marddal maradt bent hanem addig tologattam vissza amíg a nyitott ajtónál belül nem állt és nem várta meg amíg hívom. Aztán induláskor már ment volna, magamhoz "rendeltem" Xd ül és szemkontakt és utánna arra megyünk amerre én mondom.
Tehát szigorodunk. Nem az a célom ezzel, hogy teljesen elvegyem úgymond a jellemét, az érdeklődését, csupán az, hogy legyen tudatában, ha csak egyk oloncnak gondol a póráz végén akkor nem haladunk elöbbre.
a nagy álmom már meg sme említem...célom az, hogy ha lát egy macskát, csupán figyelje és lehetőleg ne hisztérikázzon be és ugrálljon mint egy bakkecske.
Anyám szerint ez a lehetetlen küldetés...hát mondom kössz a biztatást -.-"
De én meg fogom próbálni szép türelmesen lassna ami bár nem jellemző rám de midnent el fogok követni. Amíg a trükkökbe is tudunk haladni és azon a területen van sikerélmény séta közben érhet kudarc.