Elmaradások

Sziasztok!
Igen nagyon elmaradtam a blogokkal az utóbbi időben, de annyi minden történt, és utána meg annyira nem volt időm írni, meg el is felejtettem, hogy csak felgyülemlett és most előttem magasodik hegyként, amit át kéne, hogy ássak. Megpróbálom az elmúlt időszakot összefoglalni viszonylag kevéssé belekeveredve. Sok minden történt velünk, a szeptember vége-október eleje nagyon besürösödött programok tekintetében. De előbb az első napirendi pontommal kezdenék: a mindennapokkal. Természetesen serényen nagyban gyakorolgatunk, vagy így- vagy úgy de igyekszem szüneteket tartani és nem túlterhelni az agyát, mert egy-két jelét láttam annak, hogy néha sok neki a dolog. Pláne így két hétvégén egymás után a program. Picit féltem is, hogy elrontom, át kellett gondolnom egy két dolgot, de végül is úgy néz ki, csak időszakos dologról van szó. Főleg a hátrafelé lábszlalom féleségre gyúrtunk rá.
Séták tekintetében el is maradoztunk meg nem is. Többet mehettünk volna, és hosszabbat de végül is azért sikerültek tartalmasra. Újra rászoktam a hosszú pórázra, lévén, hogy ilyen sárban bicajozni esélytelenség. Huni szépen is viselkedett vele, nagyon jól kezeli, minden belegabalyodás nélkül tud vele közlekedni, ami azért némi figyelmet igényel a részéről.

Itt ép megrázza magát :D

Voltunk közös sétán is, vagyis meglátogattuk a gyümölcsöst Joyékkal ahol Huni rendesen kivágtázhatta magát a több napos örjöngés után itthon. Igen örjöngött, totál megkattant és hiperaktívkodott, ezért már nagy szükség volt egy elengedésre. Bár a többiekkel nem játszott, jó nagyokat vágtázott, Joyék megtanították pockozni amit azóta is előszeretettel űz, alig lehet egy-egy lyukról leszedni de legalább lefárasztja az agyacskáját.  Emőke fotózott, Huni jól összekoccant Márlival, de szerencsére nem lett baj, Süti meg nem érte szerencsére utol, mert abból nagyobb ütközés lett volna.

Voltunk sétálni végre Márliékkal is egy nagyobb túrán a lőszerraktáraknál. Már egy ideje terveztük, hogy elugrunk, de valahogy mindig elmaradt. Most jó idő is volt és mind a ketten ráértünk, így nyakunkba vettük a környéket. Kicsit bizarr hely volt, volt egy hangulata az elhagyott épületeknek. Láttunk őzeket is, Hunor persze egyből kiszúrta. Az agárgyerek nem volt túl fotogén, ahogy Márli se és igazából nem olyan felszereléssel voltunk kint, hogy olyan jól lehetett volna fotózni, de legalább már tudjuk, mi van ott.

Egy hét kihagyás után Amyékkel is gyakoroltunk egyet. Kicsit tartottam tőle, mert Hunor köcsög időszakát éli amit megtudhattok majd a következő bekezdésből is, de alapvetően jól ment az ebzet. Tanultunk újat is, vagy hát továbbfejlődtünk és most már fekvésből fel”áll” hajolba, ha azt mondom neki, hogy tipeg, ami egy hatalmas előrelépés nála, hiszen a hajollal mindig is sokat szenvedtünk és erre sosem volt hajlandó.  Amyék pedig szokás szerint egyre ügyesebbek, már kezd jó lenni a lábnál munka, a marad is fejlődött egy icipicit így tudtunk közös képet a kutyókról készíteni. Jóba vannak Hunorral de nem kezdenek el játszani ami azért elég jó ilyen szempontból.

Szeptember utolsó hétvégéjén a Fekete István Állatvédő Egyesület tartott Családi Napot a Kedvenceinkkel címen egy rendezvényt. Annyira nem volt előre tervezve, hogy megyünk rá, de végül is odaértünk. Igazából az ügyességi versenyek keltették fel az érdeklődésemet, meg az, hogy gyakorolhatunk kutyák közt ingerdús környezetben, hisz mindig igyekszem kihasználni ezeket az alkalmakat. 
Itt voltak Emőkéék is Joyjal és Sütivel, Krisztián Kálával, Sárival és Fülessel, Kriszti kihozta Charleit és Amyt, Erzsike Kacsát ( szívszerelmem csodaszépség), Laura Lolát, Adél Debyt és hát volt jó pár kutya, ember viszont elég kevés, egyetlen bökkenő az volt, hogy a bejáratnál volt a macskás ketrec és amikor Hunor erre rájött alig lehetett róla lelőni.
Először a trükkverseny indult amit megnyertünk Loláékkal együtt, mert ők voltak utánunk a legjobbak. Mi jópár trükköt bemutattunk, a hajol kivételével elég pontosan és lelkesen dolgozott, de nem vall rá, hogy ennyire lenézegessen, bár ezt betudom annak, hogy az első sorban szinte csak és kizárólag kutya volt. 
Az Alpok Alfa kutyasuli bemutatója alatt végig ásott egy gödröt de szerencsére csak egy kutya volt neki az egész rendezvényen unszimpatikus ami egy nagyon jó arány. Most nem akart ráindulni a beöltözött emberkére, bár mint mondtam, el volt foglalva a pocoklyukkal. 
Az ügyességi kajás-játékos versenyen kissé leszerepelt, bár ugyan olyan játék volt mint amit Győrben nyertünk a falat picit nagy volt neki kihalászni és annyira nem is érdekelte. Aztán a szépségverseny kivételével végül is nem szerepeltünk másban. Beszélgettünk, játszott egyet pórázon, kiszabadult aztán elment macskázni kétszer is aminek meglett a böjtje ami a munka közbeni figyelmét illeti. Kicsit aggaszt, hogy egy ilyen eset ennyire szét tudja vágni a munkát, de úgy néz ki most már lassan sikerül visszahoznom a régi formába. 
A szépségversenyen szépen ment, a peckes ügetést lassan el is kezdhetem itthon is fixálni neki. Bekerültünk a szűkítésbe, ahol végül is a behívósprintet nem vállaltam be – az lett volna a döntő, egy hívásra milyen gyorsan megy oda a gazdihoz, de nem akartam még egy elfutást a macskákra kockáztatni, mert az tényleg szétcseszte volna az egészet . Végül is Süti és Charlie holt versenyben 3.-ak lettek és Vadász nyerte meg a kategóriánkat.
Huninak nagyon szimpatikus volt Deby, és meglepő mód a kiskutya se pikkelt rá annyira mint a többiekre, sőt Huni meg is akarta védeni amikor Sári igen molesztálta, legalább is ugatott, hogy fejezze be. Sári egyébként szokatlanul vehemens volt egy labival is. Kála egyszer-egyszer full tempóra kapcsolt, Süti trollkodott. 

Alapvetően jó kis összeröffenés volt, Emőkének köszönöm a képeket innen is.

kutyatömeg :D

Alpok Alfa bemutató

Sári

Kála

Lola

Utána hétvégén, az Állatok világnapjás hétvégén hivatalosak voltunk fellépni a Vasi Állatvédős örökbefogadón ami ugyan ott volt, mint az előző heti program, csak egy madár kiállítással egybekötve. Sajnos a szervezés valahogy elmaradozott, így csak szűk körben próbáltuk el az új kűrünket. Igen-igen debütálás féle volt egy félkész kűrrel. Sikerült bekapcsolnom eléggé pörgősre Hunit, bár ismét macska és pocoklyuk krízis volt, de szerencsére megoldottuk. Amúgy meg megint egy köcsög akaratos volt. Mind a két hétvégén a fejébe vett folyton valamit, és annak úgy kellett lennie. Nem tudom, miért erősödött fel ez most ennyire durván benne, de nagyon akaratos lett, viszont mellette gyakorláskor pörög szóval valahogy összefügghet. A lényeg, hogy néha nagyon az agyamra megy.
Itt sem pikkelt egy kutyára se, Amy is kijött és Marcsival gyakoroltak egyet ők is. Ém szépen figyelt, megcsinált mindent, ahogy láttam. Jóleszez ;)
Mivel nem volt sok kutya, nem is voltunk nagyon szociálisak, Joyyal haverkodott csak meg Amyvel. Sajnáltam, hogy nem volt több néző, vagy egyáltalán ember, de gyakorlásnak jó volt, majd legközelebb jobb lesz a szervezés, meg videón vissza tudom nézni, mit kell változtatnom az új programon, ami bevallom őszintén nagyon tetszik.

Megérkezett a Dog Dancing Hungarys pólóm is, Hunor azonos színű kendőjéhez.

_________________________________________________________

Hy Guys!

So sorry for not writing blog for a while, a lot of things hapenned but I didn’t had time for writing it down.
First of all the everyday life: we are pratising a lot, but I try to make pauses cause I saw a few signs that its a bit too much for him. I thought that I have to change my technique but it seems that he got back to his old self, and everything will be okay. The biggest developing is tha slalom backwards thing.
And the walks: we went on some they could have been longer and more often, but at least we went on some. I used my long leash again, cause everything is soo muddy, that I can’t go cycling with him.
Joy ans Süti also visited us and we went to the fruit garden. Hunor was a bit crazy these days, so he needed a big run. Unfortunately He didn’t played with anyone, but he ran a lot, and Joy tought him to dig holes..and now he dig holes everywhere..come on Hunor…you are so silly :D
We went on a longer walk with Marley to the abadoned military buildings. Unfortunately our equipment were not the best for this kind of shooting, but at least we know whats in there now. The weather was good, we saw some wild animals and that place has kind of a bizarre atmosphere.
Amy and Marcsi also visited us for a practise after a week off. I was a bit afraid, cause Hunor lives his really stubborn time, but He was quite good. He also learnt that from „lay down” to go up to „bow” position. It a big steps forward, because we struggled a lot with the bow position. Amy is getting better and better, and now she can stay, so we could make a picture together with Hunor.
At the last week of september the Feket István Rescue held a „Day with our pets” named event. We went there, attended to the trick competition and we won it together with Laura and Lola. There were  really few people but a lot of dogs: Vadász,Lola, Deby Joy, Süti, Kála, Füles, Sári, Charlie, Amy, Kacsa – omg he is gorgerous – and a lot others. There were also a dog school, a lot of other races. Hunor was really stubborn and unfortunately he saw the cat crate. Once he played in leash with a labrador, but he pulled his head off the collar, and shoot of to the cats, and when i tried to practise with him, he also ran off to the cats. At home he did the same thing a few times: being deconcentrated, running off while heelwork buti t seems that I can correct this mistake. We also attended to the beauty contest but we didn’t got a placeing, cause the last task was a recall run, and I didn’t wanted to risk a run off again.
The next weekend we did our new routine at an Animal day event. There were absolutely nobody XD. Just the Vasi Rescue team. Buti t was a good opprotunity to practise our new routine with a lot of interesting things around us like a cat crate – again – dogs, mouse holes, birds. It was hard to switch his mind on, but once I could, he was great. I think, the routine will be good, but I need to finish it.
Amy also did some tricks there and we did our „together tricks”. Hunor was good with every dog in these two weekends and i’m quite happy about it.
I don’ know why he got even more stubborn than he was, but as long as he does the routine and the practises this good, its alright.
Oh and my Dog Dancing Hungary shirt also arrived.