Csapatostul

Sziasztok!
A múlt héten két nagyon összeröffenésen kívül nem sok minden esett meg velünk. Némileg lusta is voltam illetve az időjárás sem volt épp a legideálisabb. Ugye nyilván gyakoroltunk, főleg a kaja nélküliségre dolgoztam rá a kertben továbbra is, még nem éreztem késznek arra, hogy kivigyem a füvesre vagy akárhova.
Aztán csütörtök helyett pénteken először Emőke és Krisztián értek oda szám szerint hat darab kutyadékkal: Joy, Süti és Zazi, továbbá Kála, Sári és Füles. Mivel a többieket egy órával későbbre vártam, ezért úgy döntöttünk elmegyünk a nagy füves felé, hisz Krisztián is csak egyszer volt arra Emőkének pedig még egyáltalán nem is mutattam. Mivel tudtam, hogy Krisztián úgy se fog békén hagyni, amíg Hunort el nem engedem, így tettünk egy próbát erre: előtte szépen figyelt, azzal nem volt gond de amit mondtam neki, hogy "mehetsz" full vágtában kilőtt és többet nem is láttam. Na jó ez még viccnek is rossz de egy jó 20 percig felszívódott a hülyegyerek. Mi addig sétáltunk, én agyvérzést kaptam, Krisztián pedig mondogatta, hogy vissza fog jönni. Emőke fotókat lövöldözött, a kutyákok pedig játszottak. Aztán végül is Hunor meghunyászkodva előkerült, különösebb sérülés nélkül - hála az égnek. Két tapasztalt kutyás tanácsaira hagyatkozva legelső alkalom volt, hogy nem dicsértem meg. Mind a kettejük így tanította a behívást: ha elmegy úgy, hogy nem látják akkor lecseszés van, ha látótávolságból bejön akkor dicséret. Ez ugyan ellent mondott minden addiginak amit valaha tanultam, de úgy voltam vele, a nullát már nem lehet jobban minuszba nyomni, ergo rontani csak nem rontom el. Így hát amikor odasunnyogott hozzám "Hol voltál?" kérdésekkel halmoztam el. Leültettem, szemkontaktot kértem és azért viszont már dicsértem. Aztán visszafelé már nem ment ki a látótávolságból: büzsgézett a többiekkel.
Aztán amikor kiértünk pórázra vettem,
A tározónál találkoztunk Marcsival és Amyvel, Krisztivel és Charlieval és Casperrel. Kacsát pont akkor műtötték - a csípőjével - ezért Erzsike nem tudott jönni, viszont a csajok elhozták Caspert. csoportkép után megindultunk az erdő felé. Örültem, hogy ennyien összejöttünk a halasztás ellenére és a kutyák is jól érezték magukat. Egy lesről jövő darázs támadáson kívül minden rendben volt. Casperke folyton a lábam alatt ment, nagyon kis okos volt és totál kipécézett magának. Amy volt h botot cipelt hosszú métereken át, de csak azért, mert Süti el akarta venni. Casperkén egyszer átgázolt Joy, Charlie pedig megtalálta a dagonyát, aztán mindenki.
Igazából személy szerint totálisan kitikkadtam, a kutyák is eléggé elégedettnek tűntek, Hunornak meg sem kottyant a futkosás de kisimult.

Vasárnap egyszer csak rámír Emőke, hogy ráérek-e? Hát mondom, ha rá kell érni ráérek. Végül is Eljöttek Krisztiánnal és valamivel kevesebb kutyadékkal: Joyjal, Sárival, Kálával, és Fülessel. Emőkének nagyon bejött a füves, én örülök ha jön valaki sétálni, és én is szeretem a helyet. Hunor korántsem volt olyan jófiú mint pénteken: egyszer 20 percre tűnt el, egyszer 5-re az erdőbe valami után aztán sötétedés előtt megint 15-re. Tiszta büdös volt, mert valami sz@arba fetrengett, alkalmi süket volt, nem jött lejelentkezni. A viselkedése nagyon jellemző volt nos...RÁ. Nagy betűkkel. Nagyon tipikusan Hunoros viselkedés volt. Szabad szellem, fogalmazódott meg bennem este: abszolute önálló.
Ettől függetlenül, hogy ezt kudarcnak könyveltem el, azért most már mondhatom, hogy koránt sem olyan reménytelen ez a helyzet mint hittem, de ezt majd a következő blogban fejtem ki.

_________

Hy Guys!

Sooo this week was quite boring, because of the weather - and i was lasy but sssh :D - but there was two big-group-trips with the dogs. I also practised at home, in the garden with him, but I didn't think its ready for an outside training. Anyway we practising without food, or at least far from the food, and than we go for it together. I want him to know that he gets foor even if i dont have any in my hands.
So on Friday Emőke and Krisztián arrived with 6 dogs and because the other car arrived one hour later, we went to visit one of my favourite places the big field. Emőke liked it a lot. Krisztián wont ever give up, so I let Hunor off leash. He disappeared for about 20 minutes. Until he came back we walked, the dogs had fun, Emőke did pictures.
Hunor came back and I could saw he knows that he was a baaad dog. I didn't praised him, although this is against my training method, Emőke and Krisztián tought their dogs this way: if he disappears from the sigth, he dont get treats, if I can see him and than he comes to me: he can get treats. I know this is a risky thing, but I thought that: His recall can't get worse.
So Hunor came back and he was a good boy after it. So then we met Marcsi and Kriszti and three dogs. Casper also came even though Erzsike couldn't. He was such a sweetheart: always came to me. The dogs had fun, we found a lake where they became pigs, we did a quite big circle in the woods and i was soo tired after it - Hunor was not really :D.
On sunday Emőke called me, If I'm free. I was so she and Krisztián came again with Joy, Sári, Kála and Füles and we went to the big field again. Hunor was really bad he disappeared for 20 minutes, then 5 minutes and than for 15 minutes. I was really angry and disappointed, but he showed me this week that he can be a good greyhound, but i tell you more in the next blog. Anyway I like taking walks with friends, so it was good.