Hunc szabadon

Sziasztok!
Kicsit késve a vasárnapi bloggal, de itt vagyok. Valójában vége az egyetemnek, vizsgaidőszak van én pedig csak januárban óhajtok vizsgázi, szóval most több időm van Hunorra és egyéb tevékenységekre amiket folyton csak halogattam itthon.
Múlt héten is mint mindig, gyakorolgattunk. Sajnos előjött egy olyan probléma, hogy keverni kezdte a bólogatást és a kaparást, így ki kellett valamit találnom. Klikke csoportba adtak pár ötletet, amit én átvittem a mi "síkunkra" így megoldódni látszik a dolog, sőt pluszba úgy néz ki, hogy kukucsba is megy már neki a bólogatás illetve fekve próbálgattuk.
Az ölelés illetve magyarul a fejét a vállamra tevés megy, sőt most már megint elővettük a vállama állást és nem igazán habozik, csak nem mindig tudja mit kérek tőle.
Szombaton végre sikerült összehozni egy sétát Marleyékkal. A kiszasszony nagyon kis ügyes volt, nem ment messzire, első szóra jött. De a találkozás elég viccesre sikerült, mert Hunor megint predátor üzemmódba kapcsolt, és ahogy közeledtünk kezdett el egyre laposabban lopakodni, amint marley elindult felénk felkapta a fejét, feloldódott és ment a nagy csóvi, hogy hellosziaszevasz. HUnor nagyon nagy ívben leszart séta alatt, nem tudom mi ez, ha másik kutyával sétálunk nem kell a behívásra figyelni, de majd valahogy megoldjuk. Jó két órát séátltunk, Hunc csak akkor fázott amikor hosszabb ideig álltunk. Csináltunk mind a két kutyával behívósprintet és végre sikerült Marleynak a helybenmaradás egy picit, szal alakul a normális Marleys közös kép. Huni amúgy okos volt utána, hazafelé végig figyelt, mg amikor trükköztnk Marleyék mellett akkor is. Volt egy kis begőzölés, akkor játszottak egy picit de Hunor alapjáraton totál figyelmen kívül hagyja a csajszit.

Vasárnap délelőtt, ahova odasütött a nap, a három grácia kiült mint a gyikok melegedni:

Mócská....avagy nyújtázás

Aztán jött Bütyök és Aranka, és megkértem a Tamást, hogy menjünk el megnézni A Gyümölcsöst. Tudni illik még pénteken megkérdeztem a Biotájház tulaját, hogy alkalom adtán használhatjuk-e kutyafuttatónak a full körbekerített placcot, ő pedig rábolintott így nagy volt az öröm. Már Marleyékkal meg akartuk nézni de kint volt a két puli / megjegyzem elvileg be vannak zárva, de más lakik ott mint aki üzemelteti/ de amúgy a pulik félnek Hunctól, de így nem mentünk el addig, hogy lecsekkoljuk a helyet. Vasárnap viszont már eljutottunk, annyi az egy pici bökkenő, hogy nem kapu van, hanem ki van hagyva a kerítésnek egy része. Mst állt ott egy autó egyébként, és egy kis földutra nyílik aminek a túloldalán karám van ahova nem tud bemenni mert szöges van alul két helyen. A bocik köszöntek nekünk, az egyik pacit meg épp futószárazták több de inkább kevesebb sikerrel. Első körben  csináltunk egy jóó hosszú behívósprintet, hunc futott de nem teljes erejéből, aztán jött a próba szerencse. Egy darabig mellettem mászkált, ezért jutalmat is kapott aztán leesett neki h szabadon van és mint akit puskából lőttek ki. Én mondom: pápá Hunor szép volt veled. De nem a bejárat irányába indult el, hanem a bálák felé, ahol Aranka setepert. Feltehetőleg valami állatka lakhat a báláknál, mert nagyon izgatottak voltak, viszont én nem oda mentem, hanem inkább távolodtam, az agyamra hallgatva, ami azért nehéz volt, de mint tudjuk, behívás akkor műksik jobban ha nem felé, hanem inkább távolabb mész. Aztán úgy 5.re Hunc rám nézett, mármint ötödik hívásra, és jött is fullvágtában, kapta a sjatját aztán vissza a bálához ezt háromszor megcsinálva. Egyiknél Bütyök molesztálta, nem várta meg a jutalmat de előtte már kapott simit, szal a dícséret nem maradt el. Aztán megfogtam az utolsónál. Összeségében jó, hogy volt egy ilyen támpont amihez tudtam, hogy oda megy oda, illetve némileg Arankával a falkaszellem is működött. Tehát ha ő jött akkor Hunc is elindult.
Örülök, hogy van ez a hely, egyedül nem hiszem, hogy nagyon járkálni fogok, hacsak nem hetekig nincs sétapartnerünk egy héten egyszer sem. Nem akarom, hogy megszokja a helyet, és elkezdje a kijáratot keresni, mert ismerem :D de remélhetőleg azért néha szakít rám is időt a nagy rohangászásban. Boldog volt, én meg bizonyos szintig nyugodt, hogy egy biztonságosabb helyen elengedhettem, meg vissza is jött, igaz jó nagy "pórázra" eresztette magát, meg ha egyszer elindult a bála felé akkor utána nem egyből jött természetesen vissza. De meglátjuk hogy alakul.