Amint jön az éjszaka, Hunor megkerdül vala

Sziasztoook! Tegnap hazamente mert egyszerűen fizikai képtelenségnek tartottam, hogy nemhogy pénteken nem megyek haza de szombaton sem O.o. Mentségemre legyen mondva vasárnap, hétfőn otthon leszek, szóval lesz pótlás na de kérem....
A lehető legtöbb időt töltöttem az én kis kergebirkára átkeresztelt jószágommal. Futtattam a füvesen, aminél nem túlzott mértékben erőltette meg magát. De amikor a kezemmel vezetettem ide-oda akkor azért lecsapott.Aztán gyakoroltam vele amolyan feladatsorosan. Szépen ment neki és látszott, hogy a trükközést mennyire szereti, mert tényleg mindig a legjobbat nyújtja ami tőle telik.
Sétálni dupla pórázzal vittem el, mert azzal már régen voltunk /részben az égett kezem miatt még régebben, részben meg mert a pórázfegyelme egy nagy kalap nulla lett/ de most tettem rá hámot, és cserének ha jönne kutya nyakörvet mert azzal jobban kézben tudom tartani, és szükség is volt rá mert nem messze két kutyával is majdnem találkoztunk. De egyik sem döntött úgy, hogy arra jön amerre mi. Ráadásul hámmal ha húz márpedig néha húz még ha nem is Totómértékig, akkor legalább dolgozik egy picit a testével és nem inkább fulladozik. Egyébként ki is használta az alkalmat minden bemenő utacskára beszagolt, ment árokban, búzatáblában, nagy fűben és gazban. Egyébként kulturáltan viselkedett szépen sétált.
Meghozták a fát hozzánk, és segítettem bepakolni. A kerítésen kívülről dobáltam belülre a fát. Nos mind ez egyszerű is lenne, ha nem kellett volna időről-időre néznem, hogy Hunor épp megóhajtja-e szaglászni az éppen földet ért fadarabokat mert őt érdekli avagy nájn. Abba a kutyába egy csepp veszélyérzet, még annyi sem szorult. Pihenőidőben a kesztyűmmel szórakoztattam kerítésen kívülről, hol itt-hol ott nyúltam be vele és kapkodta. Aztán ahogy hűlt az idő Hunor egyre élénkült fel. Hurcibálta a kisebb fadarabokat, itt setepert-ott setepert. El akart valami tatyót lopni akkor rászóltam. Láttam, hogy fekszik a fűben csóválja a farkát és szuggerál egy fadarabot. Ott döntöttem úgy, hogy akkor játszunk egyet. Először megkergettem egyet. Totál bekattant. Aztán rongyot húzkodtam neki is arra is ment mint a meszes. Kicselezett, manőverezett, rángatta, húzkodta és otthagyta az előzőt ha egy újat vettem föl. Aztán csesztette a Bundit, akkor vele futott, aztán a Totóval folytatott küzdelmet, hogy játsszon már vele.
Mikor aznapra végeztünk bementem összeszedni a gyújtósnak való maradékot. Akkor a kesztyűmet akarta mindenáron lebolhászni, lerágni, lehúzni. Tehát hol egyik, hol másik kézzel szedtem mert egyiket minnig lefoglalta a Hunor. Aztán hülyeségből legyökereztem, elvonult lefeküdt háttal velem. Kérdezem tőle, most megsértettelek? éééés muffant egyet. Nem morgás nem sóhajtás ezt a hanghatást nehéz leírni de nem tetszését fejezte ki. Odamentem és megdögönyöztem, aztán már bújt ezerrel. Jaj nagyon kész volt :D
Egyébként: MEGYÜNK vadásznapra és LESZ coursing ****.****