Január....

Sziasztok
Ismét elmaradásaim lettek a bloggal – sajnos – ez nem azért van, mert lusta vagyok, vagy mert nem történt semmi, hanem azért, mert kicsit beütött a január.
Hunort megint elkapta egy hasmenéses nyavalya és meg akartam várni amíg rendbe jön, hogy blogot írjak, de sajnos úgy tűnik megint nem két napos mizériával nézünk szembe, így elkezdeném sorolni mik történtek velünk mostanában.
Ötödikén már szinte minden hó elolvadt, de ez nem jelentette azt, hogy nem lehet fotózni. Emőke, Ottó, Démon és Joy ugrottak el ebéd után hozzánk, hogy visszamenjünk arra a helyre, mait Emőket a közös nagy sétán talált és fotózzunk. Hoztak vakut, vaku kioldót, állványt, ernyőt, obik tömkelegét. Joy egyexpósan volt hajlandó beállni, játszotta az agyát, bezzeg amikor nem ő volt a főszereplő mindig odapofátlankodott, Démonnal egyetemben. Mivel a fekák nem voltak épp fotogének, ezért elég sok kép készült Huniról, mert ő viszont hozta a modell formáját és konkrétan mindent megcsinált mait kértem tőle. Értem én ez alatt, hogy még a nyihát is szokatlanul távol képes volt végrehajtani – amit eddig nem igazából sikerült – illetve a hajolt is távolabbról. Igazából annyira távol, hogy én kint legyek a képből, szóval nem akkora győzelem, de alakulunk azért.
Lettek közös képek is Emőke jóvoltából, és az én koordinálásommal, ezért nekem nem is lett nagyon fotóm, mert én próbáltam a kutyukat állítgatni, amikor épp hajlandóak voltak figyelni. 

Az elkövetkező napokban Hunival kettesben sétálgattunk hol nagyobb, hol kisebb távokat megtéve sűrűn fotózgatva és közbe-közbe gyakorolva. Elég jól állunk a dolgainkkal ami azt illeti, elég nyugodt vagyok annak ellenére, hogy közeleg a Valentin napi DD kupa. Sokat dolgoztam azon, hogy ha nincs kaja a kezemben is tapadjon amikor velem szembe áll. Ezzel együtt készen lettünk az oldalazással másik irányba illetve  követéssel is.
A maradja újra szép és stabil, behíváskor viszont igencsak kell noszogatni, hogy vágtázzon, szóval ezt újra fel kell picit turbózni, de lehet ok az is, hogy nem távolodtam el igazán, mivel ugye nem volt segítségem.
Észrevettem, hogy egyre tudatosabban használja a hátulját, most tűnik igazán fel, különböző dolgokra felmászatva és hasonlók, illetve nem retteg már a lejöveteltől nagyon meredek lépcsőkön. Ennek örömére, még egy apró lesre is fel tudtam imádkozni. A fával pózolás már nagyon megy, mindenféleképpen. Állva, felmancsolva ecetera. 

Tizennyolcadikán végre találkoztunk Marleyval illetve egy 6 hós kölyök németjuhásszal Bonival. Elsőre nagyon megszeppent, ahogy Hunor nagyban odament hozzá, de utána már pont, hogy Boni volt aki mindig nála jelentkezett le, sokszor a gazdi helyett is :D Amíg vártunk rájuk is gyakoroltunk egy keveset és bátran mondhatom, hogy a passage is készen van. Mellettem illetve velem szemben is csinálja, több lépésig is. Még van mit csiszolni rajta: táv és hasonlók de szépen csinálja, én pedig repesek, mert nagyon jól néz ki, és akárhogy is vesszük, ő volt az aki felajánlotta, szóval külön hatalmas pirospont neki. 

Tegnap előtt pedig ellátogattunk a gyümölcsösbe úgyszint Marleyékkal. A tájházas lovak különösen szociális napjukat élték, Hunor és Marley pedig nem. Marley ásott mint valami megszállott, Huni pedig futkosott fel alá. Egyszer vagy kétszer sikerült magától lejelentkeznie, de nagyjából egyébként nem volt épp a legbehívhatóbb napja. Kerültettem vele karókat, és szépen futott J

Többek közt elvoltam a ColorFunDogs-nél fotózni sheltie babákat. Rozinál és Anitánál tölöttünk egy egész délelőttöt. Marcsi vitt le engem, Zsófit és Krisztiánt (Kutyabaráthelyek.hu) Régen babakutyáztam, egy élmény volt a kis sheliekkel, remek fotó alanyok voltak, tisztára mint a nagyok. Meglepő módon elégedett vagyok a képekkel ami szökő évente körülbelül egyszer, ha előfordul, így ezután újabb kihívás elé állítottam magam.
Több kép

Ez a kihívás pedig nem más, mint a RAW formátumú fotózás. Régóta rágta a fülem Zsófi, és egyik sétánk alkalmából rávettem magam, hogy végig ebben fotózzak. Nem részletezem, miben különbözik lényegében a sima jpg formátumtól, de legyen elég annyi, hogy mindent te állíthatsz be a fotón. Nagyon nehéz igazán szépre megcsinálni a színeket, legalább is elsőre eléggé vért izzadtam velük.

Ha már kész dolgok, a lábátugrás is olyan mértékig kész, hogy kirakom a lábam és átugorja szépen vezetés nélkül. Remélem még tovább tudom majd fejleszteni nála, és belerakhatom a kűrömbe is, mert elkél az fix.

________________________________________________

Hy My Dear Readers!
So again I’m behind with the blogs, and not because I’m lazy, but January still sucks. I mean I can’t even remember when i had a good January….
Anyway Hunor is ill again, and has diarrhoea again. I wanted to wait till he gets well and than write a blog, but it looks like it won’t be two days.
On the fifth of january, the snow almost melted completely but that doesn’t mean we can’t do a photoshoot with the dogs. So Emőke, Ottó, Démon and Joy came, with tons of photography equipment and we went to the forest. The two black dogs wasn’t really photogenic, but we still managed to make photos from the dogs together and so. Hunor did quite a good job he even did the „rear” trick a bit further from me.
Most of the time, me and Hunor went on shorter or longer walks together, just the two of us. I practised with him, and i can say we are okay, even if the next comptetition is comming soon (February 14.) He learned completely the sidewalk to the other direction and also following me. His stay is good again but the recall is a bit slow so I have to speed him a little bit up.
He now uses his hind legs quite good and he mastered the modelling with the trees :D
On the 18th we finally met Marley and a new friend called Boni the 6 months old german shepherd. She was a bit shy at first but than she came to like Hunor. Till we waited for them to arrive I had a little parctise with the greyhoundkid. I can proudly say that his passage is finished: he does it next to me and standing in front of me. I think he still need some time to master it.
A day before yesterday we went to the fruit garden with Marley. The horses there were really sociable but the two dogs weren’t. Marley just dig holes, and Hunor just ran around sniffing and sometimes comming back to me.
I also went to the ColorFunDogs to make a photoshoot with the baby shelties there. They were super cute and super clever, it was easy to shoot them. We spent half day there with Anita and Rozi.
Because i was satisfied with the pictures I set myself a new goal: I started shooting in RAW format. At first it was really hard, and i’m still struggling with it, but hopefully we can be friends :D
And if I am talking about finished tricks there is one more: jump over my leg. I hope I can develop it, but Hunor already jumps it on his own without lure.