Sportoljunk!

Sziasztok!
A továbbra is fennálló tény, hogy hol esik, hol pedig esni AKAR nem igazán tántorít már el minket, hisz megszoktuk ezt a monszun évszakot, ami az utóbbi időben jellemző.
Nagy projectjeink folytatásra kerültek, mint a bicegés ami egyre stabilabb kezd lenni, és kezd elválni a szökellés és a passage szerű mozgáskultúrától. Eléggé jól működik, ahogy azt már az előző blogomban is leírtam. Nem tudom eldönteni, hogy most az idő miatt, a verseny hozta-e ki belőle vagy mi a szösz de kimondottan örülünk neki.
A hét azonban főleg a mozgás címszó alatt futott. Úgy kedd tájékán fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mostazonnal biciklizni kell mennem. De még két napot várnom kellett rá, hogy biztos legyek benne nem fogom megterhelni az ebedlit, addig is volt egy megfuttatás a füvesünkön, és egy pihinap
Eredeti tervünktől sajnos el kellett térnünk, mert az ampulla gyár melletti terület volt az eredeti úticél, de persze pont akkor fogatoztak ott, amikor mi mentünk volna bicajozni, jellemző.
De sebaj, visszafelé már felpattantam a bringára és én a betonon repesztettem míg Huni szépen ügetett mellettem a patkán ami köves-füves kombó. Majd letértünk a másik szőlőhegy felé egy sima földútra, ami a sok eső ellenére hál' az égnek járható volt. Hunor nem húzott, de szépen kocogott előttem. 4 és fél kilométer volt összesen a biciklis táv, ebben kb egy száz méter vágta de amúgy ügetés. Láttunk még gólyákat, amik mellett nyugiban kocogott el illetve egy hirtelen a semmiből felbukkanó tehénnel is találkoztunk, egy olyan helyen ahol nem igazán számítottam volna rá, de nem lett belőle gond.

Szombatra már jóideje szervezkedtem, hogy legyen egy kisebb kutyás túra és végül sikerült is. Emőkéék jöttek és hosszú idő után végre Csilláék is ráértek egy közös sétára :3 Süti hatalmas lett azóta, mióta nem találkoztunk vele, és picikét bunkóka is, de csak a maga terelő módján. Igazából tipikusan olyasmi mint Hunor, nem veszi észre magáról ha bunkó. Joy meg Joy :D. Jött Bóbita is aki immár eléggé felnőtt, agarak nevelte mudi lett, és a szokásos agár hármas: Csokika a nagyszájú, Kökény és Szutyok mami, akinek sajnos most elég darabos a mozgása. Hunor már az autó láttán teljes extázisban volt, de sajnos tudomást kellett vennie róla, hogy Kökénykét most nem érdekli :D nagy csalódás volt számára, hogy nem örülnek neki úgy mint ő nekik. Egy jó 2 órás túrát tettünk az erdőben. A kutyák a pocsojába menés hülyeségét egymástól tanulták el, szedtünk gombát, nem találkoztunk vaddal és pont mire eleredt volna az eső fejeztük be.

Mert mindenkinek az a fa kell :D

GOMBAAA

Mami :3

Na azért észreveszi :D

Egy Joy :D avagy a feltűnési viszketegek harca

Köökszi :3

Csapat

A csapat

Csokika

Bobesz elterült

Emőke és a szőkék :D

Süti legel

Mamifej by me :3

Bobeszka

Vasárnap az eredeti tervek megint felborultak, de végül is az idő is kedvezett: Dóri és Lüszi jöttek el egy kis sportolásra. Én bicajjal és Hunorral, Dóri kocogva Lüszivel. A bemelegítés után ugyanarra mentünk mint csütörtökön, szokás szerint videózgattunk, fotózgattunk, beszélgettünk. Hunor egy picikét húzott, de inkább úgy mondanám, hogy dolgozott. 3 és fél kilométer volt most a ténylegesen bicajos táv, két sprintes részecskével.

HUnor fut a vízben foto: failed :D

Lüszi kéri a botot :D

Nem zavartatta magát :D

Bütyi is benézett hozzánk :D