Üdv néktek kedves olvasók. Eltelt hát úgy nagyjából a karácsonyi láz. Mindenki megkapta az ajándékait, bejegyzések, facebook postok tömkelege árasztotta el az internetet. Én sem szeretnék lemaradni és bővebben kifejtem az egyik ajándék kapcsán a további tapasztalataimat/feltevéseimet.
Először is Hunorék nem kaptak semmi féle egetrengetőt idén. Speckó jutfalt vettünk, olyan kimérőset, egy újabb adag algás lapocskát az agárgyereknek. Tehát sem pórázzal, sem játékkal, sem egyéb dologgal nem bővült az állomány felszereltsége. Igen tudom ez nagyon csúnya dolog volt tőlem, de nem tudtam mit kitalálni nekik. Minden földi jót kaptak a napokban, szóval nem hiszem, hogy panaszkodnának.
Az ajándékok kutyáknak kategóriába még beletartozik, hogy szedtük magunkat és egy hirtelen ötlettől vezérelve karácsony napán elvittük a falkát együtt sétálni. Igen...feletébb egészséges falkaéletre utal, hogy egy évben ha egyszer van ilyen alkalom. Most a legtöbb "szigorúan veszem a falka sorrendet" valló ember meg fog kövezni, de vigyázat mert totó van nálam és nem félek használni :)
Tehát én vittem Hunort, anyukám pedig a másik két vadállatot. Totó szokás szerint húzó üzemmódban volt, amit néha kizökkentett a szaglászás.Bundika szintén szaglászott elég sokat... Hunor meg...Hunor volt? Viszonylag normálisan sétált a falka szó szerint húzó ereje ellenére. Szaglászott is, csak ment az éterben... De mivel ő egy teljes embert igényel ezért mentem én csak egyel. Vagyis pontosítanék...nem mindig igényel teljes embert de bizonyos esetekben nagyon is. Egyébként gyorsan körbeértünk, a végére már kicsit le is lassultak.
Ami pedig nem a kutyáknak ajándék, de határozottan bele tartozik maga a blog témájába azok a jómagam legújabb "szerzeményei". Először is kaptam egy farkasos pólót / kép later/ ami olyan mintha össze lenen törve szilánkokra a kép. Nagyon babás :D Illetve két könyvet ami még kutyás, az egyik a "Kutyák titkos nyelve" ami még áthatóbb átlapozásra szorul. Ebben a különböző gesztusok, viselkedési formák vannak és az alapdolgok mint: egy kis falkasorrend, egy kis tanítás, egy kis egészség.
A másik könyv, mely már olvasás alatt áll a nem túl rövid címü: Honnan Tudják, A KUTYÁK Mikor Jön Haza A Gazdi? Melyet Rupert Sheldrake írt nekünk.
A könyvben nem csak a kutyák hanem más állatok mint a macskák, lovak, madarak, hüllők, kecskék, tehenek furcsa, "megmagyarázhatatlan" tetteire/képességeire próbál magyarázatot találni az író. Rengeteg történetet gyűjtött össze, kutyákról akik megérzik mikor ér haza a gazdájuk, attól függetlenül, hogy rendszeres, vagy rendszertelen, milyen járművel, milyen irányból jön haza, papagájok akik kimondják gazdáik gondolatát, lovak akiknek nem tetszik az új istálló ezért hazamennek a régihez...stb.
Még nagyon a könyv elején tartok, a háziasítás témakörét már kivégeztem de a java még hátra van.
Nagyon érdekesnek ígérkezik az egész, hisz már egy ideje nagyon érdekelnek a kutyák furcsa viselkedései, amit én is átélek nap mint nap.
Valóban igaz, ahogy a könyv szerzője írja, hogy a tudomány, de nem is kell mélyre menni, elég a középiskolás biológiáig, úgy kezeli az állatokat mint beprogramozott gépeket. Pedig én is hiszek benne, hogy ez egyáltalán nem így van.
Érdemes a könyvet beszerezni, ezt már most meg tudom mondani, minden olyan embernek akik kicsit mélyebbre akarnak látni, és hisznek a különleges dolgokban, mint például a telepátia, illetve csodálják a kutyák különleges képességeit/tetteit
Nos, és ha már itt vagyunk elmesélném én is nálunk mik szoktak előfordulni:
Első sorban Bundi legtöbbször ki nem mondott szavakra reagál, anyukám részéről. Mint a "gyere be" csupán egy nézésből.
Második dolog, hogy éppen még csak elkezdek készülődni sétához vagy gyakorláshoz, a Hunor már az ajtóban seteper.
Ezeket akár beállíthatjuk a kutyák érzékszerveinek is, mint az hogy olvasnak a testbeszédből, vagy meghallják a hangokat.De egyértelműen nem minden magyarázható ezzel.
Például az sem, hogy amikor anyukám egyedül megy haza, Hunor a füle botját sem mozdítja, ki sem jön a házából, vagy fel sem kel, nem mutat különlegesebb érdeklődést, ám mikor én is az autóban ülök, legtöbbször már vár, áll a kerítésnél, csóválja a farkát és amint elhaladunk és feljebb járunk fut hátra, hogy két lábbal felálljon a kerítésre és várja a simit.
Lehet megszokás, hisz általában körülbelül ugyanabban az időben érünk haza fél óra-óra csúszással de, véleményem szerint ennél azért többről van szó, hisz akkor nem csinálja ezt, ha én nem vagyok az autóban...
Ennyi lett volna egy a "kis" blog. Még jövök majd egy évértékelővel :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése