Annyi mindenre tanítasz meg

Hunor extrán csontkollekciónak tűnik pedig most jól néz ki :/
De nem volt energiám előnyösebbre XD

Ha már az előző év lényegében "utolsó" képe mobilos volt a mostani év első képe is mobilos ami miatt szégyenlem is magam de két óra alvás után csak nem várható el tőlem nemtudoménmilyen divatfotózás. Az idézőjel arra vonatkozik, hogy egy csomó csomó képet csináltam még tegnap a verőfényes napsütésbe amit viszont már ma osztok meg. Blogos időszámítás szerint tehát idei képek.
Bár a belső akumulátorom pittyeg és kiirja hogy low battery amitől egy intravénás kávé sem térihette el, elmentem sétálni. Mivel nem voltam itthon szilveszterkor ezért úgy gondoltam ennyivel tartozok a Huornak és meg kell alapozni az évet egy kis gyakorlással. Valami nagyon jól ment. Lelkes volt és a behívás is álom szép a placocn. Duplájára hosszított pórázon vittem és nagyon élvezte. Találkoztunk egy családdal akiknek egy fekete labi kölykük volt nem olían pici kölyök de még kölyök. Arra számítottam, hogy agárgyerek behisztizik de nem. Végig csöndben volt és egy icipici szaglászás után már nem is izgatta a dolog bár egy játékra vevő lett volna.

Apropó a kilátó elött találkoztunk velük. Kilátóról jut eszembe, hogy tegnap az év utolsó sétáján felvittem a tetejére. Még sosem járt ott. Féltem, hogy nem tud lejönni de nem volt vele gond. Összeségében egy frenetikus évzáró és évnyító sétán voltunk.
Ami az elvont címet illeti, fáradtság lévén elkalandoztak séta közben a gondolataim. Rendkívüli módon ég bennem a bizonyítási vágy. Nagyon szeretnék versenyezni már nagyon rég óta ilyen "bármi csak legyen már" alapon. De szerintem beszélhetnék némileg múlt időben. Ugyanis Hunor megmutatta, hogy egy verseny maga nem számít. Csupán tárgyi bizonyítéka annak a rengeteg, a dologba fektetett munkának. A lényeg az, hogy élvezzünk minden napot. Hunor akármennyire is néha borsot tör az orrom alá...oké többször is mint szeretném... ő nekem egy tanár. Nem csak diák, nem csak kutya, nem csak barát ő egy tanár is. Megtanított arra, hogy a dolgokat ne azért csináljam, hogy görcsösen eljussak egy versenyre legyen az akármilyen mezei, hanem, hogy élvezzem. Nagyon nagyon szerettem volna agility versenyre menni VELE. De most már nem azért akarok elmenni vele agilityre, hogy jaj akkor versenyszintig. Hanem, hogy élvezze a kutya, hogy ezt is kipróbáljuk. Ugyanígy a coursingon is holott ott esélyünk sem nagyon lenen versenyezni. Azt is csak azért kajtatom neki a lehetőséget mert élvezi, élvezem. Ami valójában számít az a csapatmunka, az egymás megértése, alkalmazkodás.
Még egyszer mindenkinek kutyázós, lovazos vagy egyszerűen boldog új évet kívánok és esetleg tartsátok észben amit én most itt kiöntöttem magamból.



Képárasztás folyt. köv holnap :)