2016. január 30., szombat

Dallos Gyula edzőtábor – kutyás szemmel

Photo by: László Kontli
….és persze lovassal. Hiszen ahhoz, hogy ilyen párhuzamot vonhassak, szükség volt arra a háttértudásra amit az évek alatt a lovakkal kapcsolatban megszereztem, és főleg a díjlovaglásban.  Mindenképp úgy indultam neki a múlt szombatnak, hogy informatív lesz, de sosem gondoltam volna azt, hogy ráébreszt dolgokra….a kutyával kapcsolatban.
A díjlovaglás körülbelül 50%-ban hasonlít a DogDancinghez, még pedig olyan minőségében, hogy egy állattal dolgozunk, „táncolunk”, fontos az összhang és a láthatatlan jelek. Nagyon könnyű elrontani és nehéz bármit is kijavítani. Minden múlik mindkét félen….stb.
Persze sokban különbözik is a kettő: a lovakkal, a háton ülve más a kontakt, más a kommunikáció, egy menekülő állat, a kűrben kötelező elemek vannak, sok-sok kategória….stb.
Kutyáknál ritkán találkozunk azzal, hogy egy kezdő gazdi egy tapasztalt kutyával indul el, ahogy lovaglásban ahhoz nagyon nagy alaptudás szükséges, hogy valaki egy full kezdő csikóval induljon el.
Az volt különösen a meglepő, amikor onnan vontam párhuzamot, ami lényegében a különbség lett volna…ha ez így érthető :D
De térjünk is rá a bevezetés után a lényegre:
- Fontosak az átmenetek, az átmenetektől lesz szép és folyamatos a lovaglás….ahogy a DD is. Önmagában tudhatja a kutya az egy-egy trükköt, de ezeket összekapcsolva kap értelmet minden, ha két trükk nincs megfelelően összekapcsolva, akadozik-megtörik a ritmus, akkor az egész mehet a kukába. Eddig mindig egy-egy trükk bizonyos módon való végrehajtására koncentráltam ( csinálja láb mellett, előttem, messze tőlem) de arra nem, hogy kettőt szép folyamatosan kössek össze, és ez hiba volt. Miután erre a felismerésre jutottam, valahogy a helyére került egy fogaskerék a szerkezetben, valamennyire nélküle is működött, de vele együtt sokkal hatékonyabban a gépezet. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell arra hangsúlyt fektetni, hogy egy-egy feladatot különböző módon is végrehajtson, csupán azt, hogy nem ez az alfája mindennek.
- Ne javítgassunk….Gyula bácsi – ahogy sok lovas szólította – ezt akkor jegyezte meg, mikor épp állítás volt. Ha a ló nem szépen mind a négy lábán áll meg magától, utána már hiába javítgatja az ember. Újra kell kezdeni és előröl jól csinálni. Ez igaz a kutyának a pozícióba kerülésével kapcsolatban is. Hiába igazodik félig kitolt farral a lábam mellé, és javítom ki arra, hogy pontosan párhuzamosan álljon velem, azt onnantól kezdve MINDIG javítani kell. Ezt szokja meg, és ez marad meg benne, nem a végpozíció pontossága. Ez nem azt jelenti – nálam – hogy egyől a tökéleteset kell elvárni, egy tanulási procedúra során, sokkal inkább azt, hogy úgy kell felépítgetni a feladatot, hogy abba ne csúszhasson hiba. Fokozatosan de jól csinálja, és nekünk is jobb lesz, és a kutyának is több sikerélménye lesz belőle.
-….ebből adódik, hogy mindig a maximumra törekedjünk. Teljesen mindegy, hogy az ember otthon szórakozásból csinál valamit, vagy épp az OB-re vagy az EB-re készül, sose fogadjuk el az ami „elég jó”. Pláne akkor, ha azt már tudja szebben is a kutya. ha nem várjuk el tőle otthon, versenyen miért  várnánk? Ott kap valami pluszt? Dehogy! Versenyen mindig minuszba kell számolni, még ha valami csoda folytán valami jobban is megy ott végül.
De semmiképp se nyomjuk túl a kutyát. Ahogy az előbb is írtam, készítsük elő úgy, hogy jól tudja megcsinálni, és sikerélménye legyen elsőre…
-……és itt következik az előkészítés. Ne ugrassuk bele olyanba, amire nem készült fel.
Összhangba kell lenni, váltogatni a ritmust és az állapotokat, ugyanúgy ahogy a helyet is ahol gyakorol az ember. Hiszen ha egy tempós – futás – lábnál követésből nem tud a kutya megállni és higgadtan lefeküdni, akkor nem érdemes kipróbálni ingerdús környezetben, hiszen akkor még kevésbé tud koncentrálni. Legnehezebb egyébként megtalálni a kutya ritmusát – nem a mozgásáét – hanem az agyának a ritmusát.  Milyen gyakran kérhetek tőle egy-egy dolgot és meddig képes ezt fenntartani. Én legalább is ezt nehéznek tartom, jóllehet a következő tanoncommal már- már máshogy állok neki a  dolgoknak.
Mindent összefoglalva rendkívül hálás vagyok ezért a napért, hisz egy újabb löketet adott a továbbiakban és többszörösen elmélyítette a tudásom két ágon is :D

- amit írok, nem szentírás, aki tanulságosnak találja annak nagyon örülök, aki nem ért egyet vele az is teljesen rendben van, ez csak az én véleményem és észjárásom - 


Photo by: László Kontli



Photo by: László Kontli
So a few days ago – last Saturday - I went to a training  camp with Gyula Dallos, who is a great equestrian man in our country. I expected to hear some really educational things about horse riding and dressage, but what I did not expected, that I will learn so much about DD and working with my dog.
For this I needed my knowledge as a horse people and as a dog people too.
First of all…you have to connect everything well. It doesn’t matter if your dog knows 4-5-6 or more tricks, because if you can not connect them right, you stop the flow of the movements and you end up doing nothing but tricks and not dog dancing. I always focused on tricks done in different ways like next to me, further from me…etc. And it was a big mistake. When i came to realise this, everything fell into place. It doesn’t mean doing tricks in differenc positions is not important, it just mean without connection its kind of meaningless.
Secondly do not correct! The case: the rider stopped the horse, but he did not stand on his four foot. It’s meaningless to correct it, because he will never learn that way. Do it until he does it right. Same goes with a dog in a position. If he come next to me with his hind legs out of the line, its meaningless to correct it, cause I will always have to correct it. Do it right from the start until its perfect. But never ask something thats too much from him.
….so you have to prepare right. Slowly with little steps, because if he does every step right, both of you will be happy.
So be always a maximalist, but never too much. It doens’t matter if you are doing something justforfun or for a national champ or european champ. You have to always do it right, because if not, its meaningless. And if you don’t ask 100% at trainings you have no right to ask in a competition. You have to always count minus, not plus.
You not only have to teach him in different enviroments but also teach him in different rythims because thats the key for a well focused dog. If your dog can’t stop an lay down after a little running, he will not concentrate enough in a really crowded enviroment.
Hy Guys!

All in all dressage and dd is really similar, but also really different. It was interesting to hear so many good things, I’m really glad that I could went there.

I apologize for english knowing people, that this part turned out pretty small and brief, but i can't really descibe a few things in english to. I hope its at least understandable :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése