Sziasztok :)
Tudom, hogy kissé eltűntem, de kérdéses volt számomra, hogy folytatom-e a Hunor blogolást. De végül is, továbbra is fenntartom azt az elképzelésem, hogy ez a blog azért van, hogy megmutassuk, mikre képes egy agár. Kissé elborult elme vagyok, hogy a kutyámnak tartok fent egy blogot de nem csak én vagyok ilyen, pozitív értelemben "elborult" és szeretem ezt csinálni.
Az idők folyamán sok "fent és lent"-et olvashattatok. De ilyen gyorsan mint az utóbbi napokban, még nem változtak a dolgok. Kivételesen kimondottan pozitív irányba.
Le is írom miért:
Az elmúlt két sétánk alkalmával "Drakói szigor" lépett életbe, mert a fiatalúr eléggé elkanászodni látszik. Tény, hogy továbbra sem húz, de ahogy mostohaapám rávilágított, mindig pont annyira megy előre, amennyire a póráz engedi. Nos ennek értelmében én láb mellé parancsoltam illetve lábbal megböktem a hátulját, hogy figyeljen. A kutya igazából úgy nézett rám, mintha minimum elvertem volna, holott a cipőm orra éppen, hogy hozzá ért. Mindenesetre ez nagyon hatékonynak bizonyult és álomszépen jött mellettem nagyon hosszan. Tegnap már csak és kizárólag a hangom kellett ahhoz, hogy egy ilyen séta közbeni mellettem jövetelt hosszan produkáljon, olykor rám nézéssel, de az egyik füle végig felém állva.
Természetesen a bökködés ellensúlyozására ha jól ment megálltunk, jutfal és előre mehetett, szaglászó üzenmódban, de ez itt sem jelentette azt, hogy vonogathat. Az olykor erélyesebb "csissegésnek" meg is lett a hatása, hátra nézegetett rám, gyakrabban mint szokott. A dicséret pedig néha simi volt, nem kaja, hogy szoktassam egy kicsit le az állandó jutalomfalatról.
Ez volt a séta része, most térjünk rá a gyakorlásra. Egy ideje, nagybetüs gyakorlás nem történt, séta közben ácsingóztunk meg pár trükk erejéig, de lényegében nem vettünk át túl sok mindent, ergo nem is tanultunk új dolgot. A tegnapi napon leszúrtam három karót a placcon, melléjük tettem egy fakockát, hogy láthatóbb legyen és belecsaptunk a lecsóba. Futkozós, kerülgetés, irányítással. Hát mit ne mondja, ennyire jól nehezen ment bármikor is. Messziről, jó felől, futva. Egy álom volt vele. Lelkes volt, és tényleg nagyon jól ment. Kapott is nagy dicséreteket. Amikor picit kitikkadt a melegtől szabadon követés jött. Kerülgettük a karókat úgy is, hogy ő belül volt, és egyszerűen álom szerűen ment. Kár, hogy nem volt kint kamera. A menet közben fektetés tökéletes volt, a távolról irányítás szintén. Lábhoz majd előttem ültetés végül láb mellé rendelés és pár trükk. Hosszú távú tolatás, spanyol lépés.
Aztán elővettem a frizbit, kicsit rápörgettem és elgurítottam, hát addig jobb volt amíg a kezemben volt, de így....hát megvárta amíg eldől, felemelte és jött kajáért, hogy ő megfogta. Mindenesetre van egy olyan "trükkünk", hogy: Hol a frizbi? Olyankor felkapja és hozza két lépést. Meg vissza tudom küldeni hozzá. A végén már kaparta, már tolatott, már belökködte maga alá, állt rajta. A próbálkozásai mindenesetre nagyon aranyosak voltak :D
Aztán a csomós játékát hozzáerősítettem a póráz végéhez, és kétszer elég jól rá is pörgött, aztán pedig elszállt. Azaz lement a domb aljába. Kivételesen nem vert le a veríték, hogy elmegy, pedig nagy lendülettel futott tőlem ellenkező irányba. Kétszer rászóltam, és ugyan azzal a lendülettel jött felém.
Végül mondtam neki, hogy menjen a dolgára, had hívjam be megint. Hát ennek az lett az elég érdekes következménye, hogy odamászkált a frizbihez és szórakozott vele, hogy kaphasson jutfalt. Annyira édes volt :D Ráadásul egy ilyen a Hunortól....
Elkezdtem bepakolni a karókat, ő meg úgy gondolta, akkor megyünk sétálni és elindult magától a hátsó ajtó felé. Én csak néztem utána, és vártam, hogy észrevegye, hogy hívom. Megállt, a kerítés hézagán keresztül feleszmélve látta, hoyg nem megyek vele, és szépen visszakocogott hozzám.
Ennek örömére, bár nem akartam vele sétálni, még is csak sétáltam egy kört vele.
A konklúzió pedig az, hogy néha kell egy kis szigor, még ha nem is akkora. Továbbá, hogy amikor macskát lát nem látszik rajta, de egyébként egész megkomolyodott, ebben az évben főleg, látványosan.
Lassan megszereti a furminatort is, igaz, hogy mindig a nyakát akarja fésültetni és továbbra is még kleptomán bent :D
Remélem aki végigolvasta, nem unta halálra magát ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése