Szülinapi agárfuttatás: Nagypáli II. Nemzetközi Magyar-Arab Solymász Találkozó

Üdv mindenkinek.
Kicsit megkésve de felgyülemlett mennyiségű blogolni valóval érkezem. Május 23.-án én voltam 19, május 24.-én Hunor lett három, május 26.-án pedig Nagypáliban vettünk részt a II. Nemzetközi Magyar-Arab Solymásztalálkozón.
Csodálatos környezetbe, egy apró eltévedéssel értünk oda, ahol már ott volt a megszokott OAE-s banda. Csilla is itt volt a három "nőszeméllyel". Velünk pedig jött Zsófi barátnőm, megörökíteni az eseményeket. A megnyitón felsorakozott agár seregletünk a solymászok mellé, és feltűnően sokan voltunk aminek én csak örültem. A megnyitó után felköszöntöttek minket, amire nem számítottam de nagyon jól esett :)
Mászkáltunk, beszélgettünk aztán egy körül belecsaptunk a lecsóba és elvonultunk a futtató területre. Szerencsémre volt sétáltatási lehetőség, eltávolodni a pályától amíg mi nem mehetünk, így nem is jegyezte meg a pályát, illetve a szokottnál sokkal nyugodtabban viselkedett, főleg a startnál. Csupán csak toporgott, hangilag annyira nem hisztizett még várakozásnál sem ami hatalmas előrelépés.
Szépen ment, bár az egyik kanyarnál mindig elszállt, egyébként jól kanyarodott, a műnyúlra koncentrált, el is tudtam kapni, rá is vetette magát a műnyúlra.
Kökény és Csoki mentek véleményem szerint a legszebben. De Hunor futása is rengeteget javult. Nagyon szép összeszedett, megy mint a golyó és nagyon jó nézni a többin meg lehet javítani, ugyanis lesz gépünk! Vagyis Csilláéknak lesz gépük, de mi már bejelentkeztünk futolgálni :D

Futkozás után két szőkével az ölemben vártuk, hogy vége legyen a solymászbemutatónak mert a kutyákat el kellett vinni onnan. Addig volt simi töménytelen mennyiségben. Aztán végül is hivatalosan is OAE tagok lettünk, gyűlés is volt meg minden. Sok program került látóhatárba. Balatonederics, Sohollár /aug. 31./ illetve idén a vasi lesz a vadászati évadnyitó nagyobb rendezvénnyel szeptember 7.-én. Ez utóbbin lehet, hoyg trükkökkel is fellépünk :D
Trükkökről szólván, már a gyűlés után voltunk, ki hinné, hogy alvós Hunor ég be tud kapcsolni de a finom langalló csücsök meghozta a munkakedvét és gyönyörűen dolgozott. Mindent megcsinált ott helyben, kis csapatunk örömére :D Meg is lett jegyezve, hogy mennyire lelkes és hogy akarja csinálni. Utána még sajtra is tökéletesen működött.
Egyetlen kutyával sem veszett össze, a kölykökkel nagyon jól kijött, Kökénnyel meg egymáson feküdtek :D
Egyébként mait még nem említettem, elmentünk biciklizni, ami Bikejöringbe "fulladt" mert nagyon szépen ment előttem, még húzott is, csak legközelebb már hámmal kell kivinnem, ez csak egy 2km-s próba "repülés" volt. No meg egy picit hosszabb pórázzal.
Összeségében nagyon jól vagyunk, és ávrjuk a további rendezvényeket, bikejöringezéseket és egyebeket.
Boldog szülinapot Hunornak :D
További képek hamarosan

Kökény

Kökényke :D

Csoki elstartol

Csoki

Csoki

(nem is annyira) Komolyodva

Sziasztok :)
Tudom, hogy kissé eltűntem, de kérdéses volt számomra, hogy folytatom-e a Hunor blogolást. De végül is, továbbra is fenntartom azt az elképzelésem, hogy ez a blog azért van, hogy megmutassuk, mikre képes egy agár. Kissé elborult elme vagyok, hogy a kutyámnak tartok fent egy blogot de nem csak én vagyok ilyen, pozitív értelemben "elborult" és szeretem ezt csinálni.
Az idők folyamán sok "fent és lent"-et olvashattatok. De ilyen gyorsan mint az utóbbi napokban, még nem változtak a dolgok. Kivételesen kimondottan pozitív irányba.
Le is írom miért:
Az elmúlt két sétánk alkalmával "Drakói szigor" lépett életbe, mert a fiatalúr eléggé elkanászodni látszik. Tény, hogy továbbra sem húz, de ahogy mostohaapám rávilágított, mindig pont annyira megy előre, amennyire a póráz engedi. Nos ennek értelmében én láb mellé parancsoltam illetve lábbal megböktem a hátulját, hogy figyeljen. A kutya igazából úgy nézett rám, mintha minimum elvertem volna, holott a cipőm orra éppen, hogy hozzá ért. Mindenesetre ez nagyon hatékonynak bizonyult és álomszépen jött mellettem nagyon hosszan. Tegnap már csak és kizárólag a hangom kellett ahhoz, hogy egy ilyen séta közbeni mellettem jövetelt hosszan produkáljon, olykor rám nézéssel, de az egyik füle végig felém állva.
Természetesen a bökködés ellensúlyozására ha jól ment megálltunk, jutfal és előre mehetett, szaglászó üzenmódban, de ez itt sem jelentette azt, hogy vonogathat. Az olykor erélyesebb "csissegésnek" meg is lett a hatása, hátra nézegetett rám, gyakrabban mint szokott. A dicséret pedig néha simi volt, nem kaja, hogy szoktassam egy kicsit le az állandó jutalomfalatról.
Ez volt a séta része, most térjünk rá a gyakorlásra. Egy ideje, nagybetüs gyakorlás nem történt, séta közben ácsingóztunk meg pár trükk erejéig, de lényegében nem vettünk át túl sok mindent, ergo nem is tanultunk új dolgot. A tegnapi napon leszúrtam három karót a placcon, melléjük tettem egy fakockát, hogy láthatóbb legyen és belecsaptunk a lecsóba. Futkozós, kerülgetés, irányítással. Hát mit ne mondja, ennyire jól nehezen ment bármikor is. Messziről, jó felől, futva. Egy álom volt vele.  Lelkes volt, és tényleg nagyon jól ment. Kapott is nagy dicséreteket. Amikor picit kitikkadt a melegtől szabadon követés jött. Kerülgettük a karókat úgy is, hogy ő belül volt, és egyszerűen álom szerűen ment. Kár, hogy nem volt kint kamera. A menet közben fektetés tökéletes volt, a távolról irányítás szintén. Lábhoz majd előttem ültetés végül láb mellé rendelés és pár trükk. Hosszú távú tolatás, spanyol lépés.
Aztán elővettem a frizbit, kicsit rápörgettem és elgurítottam, hát addig jobb volt amíg a kezemben volt, de így....hát megvárta amíg eldől, felemelte és jött kajáért, hogy ő megfogta. Mindenesetre van egy olyan "trükkünk", hogy: Hol a frizbi? Olyankor felkapja és hozza két lépést. Meg vissza tudom küldeni hozzá. A végén már kaparta, már tolatott, már belökködte maga alá, állt rajta. A próbálkozásai mindenesetre nagyon aranyosak voltak :D
Aztán a csomós játékát hozzáerősítettem a póráz végéhez, és kétszer elég jól rá is pörgött, aztán pedig elszállt. Azaz lement a domb aljába. Kivételesen nem vert le a veríték, hogy elmegy, pedig nagy lendülettel futott tőlem ellenkező irányba. Kétszer rászóltam, és ugyan azzal a lendülettel jött felém.
Végül mondtam neki, hogy menjen a dolgára, had hívjam be megint. Hát ennek az lett az elég érdekes következménye, hogy odamászkált a frizbihez és szórakozott vele, hogy kaphasson jutfalt. Annyira édes volt :D Ráadásul egy ilyen a Hunortól....
Elkezdtem bepakolni a karókat, ő meg úgy gondolta, akkor megyünk sétálni és elindult magától a hátsó ajtó felé. Én csak néztem utána, és vártam, hogy észrevegye, hogy hívom. Megállt, a kerítés hézagán keresztül feleszmélve látta, hoyg nem megyek vele, és szépen visszakocogott hozzám.
Ennek örömére, bár nem akartam vele sétálni, még is csak sétáltam egy kört vele.
A konklúzió pedig az, hogy néha kell egy kis szigor, még ha nem is akkora. Továbbá, hogy amikor macskát lát nem látszik rajta, de egyébként egész megkomolyodott, ebben az évben főleg, látványosan.
Lassan megszereti a furminatort is, igaz, hogy mindig a nyakát akarja fésültetni és továbbra is még kleptomán bent :D
Remélem aki végigolvasta, nem unta halálra magát ;)