A régen írt blog után nem igazán tudtam egy címszóval kezdeni ezt a bejegyzést. Eltartott egy darabig, amíg rávettem magam, hogy hát meg kéne írni már ezt, mert túl sok minden lesz, így is túl sok minden lett, de talán ez nem is baj.
Első címszavunk beszámolójával kezdeném. Mindenképpen el akartam vinni Hunort a nagymamámékhoz, de úgy , hogy nem alszik ott lévén , hogy a szomszéd kutyák állandó jelleggel provokálják, és hát Hunor nem a csöndes alvók közé tartozik, főleg ha holdvilág van, aminek pedig Apukám nem örülne. Végül is nagy nehezen egyeztetések után / ne menjek vezetni aznap/ végre Hunort megérkezett velem együtt. Nagyon örült a nagymamámnak, a Zizynek, a Ginának. Alap járaton két szakasz váltogatta egymást: nyugis mintakutya, és bűn rossz agárgyerek. A húgomhoz nagyon oda akart menni, ez kölcsönös volt, de még túl kicsi, ezért a Hunor ölben megszagolhatta a lábát, amúgy meg csak nézték egymást.
 |
| Közös heverészés |
A Ginát néha nem bírta békén hagyni, ami nem volt túl jó, hisz szegény már öreglány és neki túl sok a Hunci. Szerencsére Zizyvel nem volt baj, ha nagyon tolakodó volt a Hunor helyretette a csöppség :D
Amikor jó kutya volt, akkor feküdt, feküdt és feküdt. Persze csak miután keresztbe, hosszába végigfutkorászta a nagy udvart, és kinyújtóztatta a végtagjait.
Egy picit odaadtam neki a jutalomfalatos labdát is. Szóval volt lefárasztás, saját magától is, és tőlem is.
 |
| Az emlegetett viziszörny lábak |
Második címszavam egy gombászásra vonatkozik, ahova persze elvittem a Hunort. Alapjáraton könnyű vele menni, és nem is nagyon húz, ha hámmal van és a derekamra kötöm. Találtunk egy kisebb dagonyát, beleimádkoztam, utána meg volt viziszörny láb. Az érdekesség az, hogy bár mindig viszünk vizet, egy-egy fa törzsénél az odúba mindig megtalálja az esővizet.
Harmadik címszavunk szintén sétához kötődik, csak nem erdőben hanem mezőn. 5 méteres pórázassan mentem ki már kétszer is. Ha rájön az ötperc, akkor elkezdi vadászni a szöcskéket és annyira aranyos ahogy mozgatja az előrebillent fülét és mozdulatlanul vár :D
Végül, de nem utolsó sorban, kedves agaras ismerősünk jóvoltából, a kékzorka kutyaiskolába 18.-án elmegyünk az ügyességi kutyás napra, ahol mindenféle verseny lesz. A maradó versenyt tűztem ki magunknak, a tápevő versenyt / mr. szivattyú/ de a legjobban a trükkversenynek örülnék, ha meg lenne tartva, még mielőtt haza indulunk. nem mellesleg úgy néz ki, hogy ketten megyünk NÉGY agárral XD.
 |
| Amikor jó kutya |
 |
| A csajokkal |
 |
| Amikor nem normális |
 |
| Játék, játék |
 |
| Az mi az!? |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése