Tavaszköszöntő Dog - Dancing Verseny

Sziasztok!

Újabb kalandra indultunk 11.-én a hat órás vonattal. Február első hete óta jártam tánctanárhoz, kidolgoztuk a kűröm minden egyes moccanatát az én oldalamról. Nyújtottam amennyit tudtam, erősítettem a vádlim és a hátizmaim. Nem minden mozzanat leányálom egy verseny előtt, de a saját érdekemben is végre meg kellett ezt lépnem. Nem lehetek örök életemre ilyen kötött mint amilyen most vagyok - voltam. 

Huni se volt rest. Voltunk lovardában gyakorolni ill. A környéken elengedve kaja nélkül olyan helyen, ahol előző nap macskát is látott. Mondhatni nagy lépés, hogy ott is így merek vele gyakorolni. Jártunk futni, gyakoroltuk a heelworkot is illetve az új trükköt a “pacit” a változatosság kedvéért. Természetesen a kűr kombinációit és elemeit is. Ennyit még nem dolgoztam kűrön annyi szent. De kifizetődött, hiszen álmomból felkeltve is tudtam volna minden egyes mozzanatát.

A három és fél órás vonat út nem volt még mindig egy leányálom, pláne hogy fél tízre értünk fel Kelenföldre, ahol Zsófi várt ránk. Kíváncsi voltam, hogy funkcionál majd az új textil boxunk és minden elképzelésem felül múlta. Hunor imád benne hetrengeni, mind otthon mind pedig a versenyen ahol egyébként nyugodtan aludt benne, ha épp nem engem csesztetett, hogy simizzem amikor az ajtaja előtt ücsörögtem. Kihasználja az összes adottságát, hogy meg tartja a kis hab testét a különböző kitekert pozíciókban és akkor sem reklamált - esetleg csúnyán nézett - amikor bezártam otthon.
Szombat reggel 40 perc hévvel indult miután felmálháztuk magunkat és a villamossal átszeltük a várost a hév állomásáig. 

Irtózat módon minden bajom volt, Hunin nem látszott túl sok minden szerencsére. 

Odaérvén találkoztunk Nikivel és Arcussal aztán bent letáboroztunk Orsiék mellé. 

Ringet jártam, ahol még semmi probléma nem volt a tornapad ringkerítéssel, bár nem töltött el örömmel annyi szent. Aztán párszor kutya nélkül fülessel megnéztem mi hova és hogy jön ki, bár így utólag nagyjából felesleges volt.

A fehér kutya nem jött el, Niki áttette magukat hobbyba így öten voltunk free1-ben. 4. Indulóként Mangáékat még végignéztük aztán már izgulhattam is. Így utólag visszagondolva, a tudat, hogy tudom a kűrt és jól dolgozik a kutya valamennyire megnyugtatott. Kint a felkészülési idő alatt nagyon szépen dolgozott, mindent megcsinált amit kértem, majd szétesett úgy akart. 

Aztán a ringbe érve mintha egy lufit pukkasztottak volna ki. Előbb elindult tolatásban, aztán lassan értem utol magunkat, egészen a futásig viszont egész jól alakult a dolog, aztán onnan már nem tudtam megfogni lábhozban és kiment a rignből megnézni, hogy a jutalomfalatos tasak még ott van-e. Nájsz.....Igazából abszolút az én hibám volt, hogy látható helyen hagytam, de otthon is úgy szoktunk egyébként gyakorolni. Na ez már mindegy, tanulópénz volt.Végül is befejeztük a programot, kapott dicséretet mert hamar visszajött de nyilván csalódott voltam. Egy ilyen banális dolgon elcsúszni nagyon dühítő , még nem volt DIS-ünk de nem is akartam, hogy legyen, bár ki akarná.
Miután jól kibeszéltem magamból a dolgot, megkértem, hadd táncoljam el kajával a kűrt a hobby végén, ami végül is zöld utat kapott. 

Orsi is kizáródott free2ben Nomival, mert Nomi akadálynak nézte a ring szélét + a kifutásukhoz szűk volt a hely nekik. Orsi mindig nagy lendületben van, pláne Nomival. 

Becsónál megint beakadt a rükverc néhol de sebaj :D végül Nomád HTM kűrje nagyon szépen sikerült - szerintem és a zsűri szerint is. -

Ebédszünetben rá tudtunk koncentrálni a közös kűrünkre, elgyakoroltuk kétszer kutya nélkül, meg egyszer a végpózt. Sétálgattunk az udvaron. Orsi szokás szerint ellátott minket minden földi jóval :D Zsófiék szeme csak úgy csillogott a pokky-ra ><

Szünet utánra átöltöztünk, közben megérkeztek Viciék is és persze meg is nyerték a kezdőt :DA quartett nagyon jól sikerült. Manga és Huni sem foglalkozott a másikkal, szépen dolgoztak, a kűr szépen jött ki a zenére, egy kicsit át kell a vége felé variálni de összeségében remekül szórakoztunk, pláne amikor Huni fordítva ment be a lábam közé :D

Végül pedig a saját kűröm kajával már szépen sikerült, látom miket kell kivenni belőle. Niki Dirnbacher a főbíró nagyon szépen elmondta a véleményét a kűrről, aztán még az eredményhirdetés után beszélgettünk vele egy keveset.
Egyébként nagyon gyorsan lement az eredményhirdetés Orsi Nomáddal HTM1-ben kijutott az OEC-re, Manga 2.-lett free1-ben Becses pedig 2. lett seniorban ahol további két DIS lett egyébként. 

Hamar elszaladt a nap és elég csúfos véget ért volna ha nincsen Orsi és a közös kűrünk, amiért nagyon hálás vagyok neki. 

Továbbá Zsófi és Dávid serényen dokumentálta kettőnk programjait, gigászi segítségként :D Nélkülük konkrétan a verseny helyszínéig sem hiszem, hogy eljutottam volna, amennyi tájékozódó képességem van. 

Sajnos Orsiéktól el kellett búcsúzni, de egész vonat úton Nikiékkel beszélgettünk arról, milyen volt a verseny és milyen volt a nap. Hosszú hétvége leírásának folytatása következik hamarosan :D

Összeségében a kifutás abszolút az én hibám volt, de megnyugtat az, hogy hamar vissza tudtam hozni Hunit, és nem kallódott annyira el a figyelme. Sajnálom, hogy a szezon első versenye így sikerült, de örültem, hogy találkozhattam az ismerősökkel. Minden OEC-re kijutottnak és versenyzőnek nagyon gratulálok és alig várom már, hogy nézőként ott lehessek és szurkoljak.
Már készülünk is a következő versenyre ;)

Hy Guys! On the 11^th of March we went on a journey again with the 18 o’clock train to Budapest. I have been going to a dance teacher since the first week of February. We went though the whole routine from my aspect. I did stretching and training, so not everything is happy and funny about  preparing to a competition, but it’s absolutely worth it! I know the routine like nothing before, I worked on it a lot more than the other routines. Hunor did a hard work too. We went to practising to a stable and even at home did an offleash training where he saw a cat the other day. Its a really huge step, that I can practise in a place like that with him.
The 3 and a half hour long train trip is not too good but we are alive :D Zsófia waited for us to arrive at Kelenföld.
I was really coriuos about how our new box will work, and I was like “ how could i live without it till now?” Hunor loves it and uses it to sleep in really weird position. 

On Saturday morning we started with a 40 minute long train trip after we packed our things and looked like a christmas tree with all of the stuff. I was really nervous like always, but Hunor seemed to be calm. We met Niki at the station and than we found a place next to Orsi.
At the beginning I went in the ring with Hunor and we had no problem with the fence but i was quite afraid because it was super short for us.
Than I listened to my music and did some practise without Hunor in the ring.

There were 5 competitors in freestyle class one and we were the fourth. Manga and Orsi did a good job with a really funny routine and than I could start preparing for ours. 

Before we stepped into the ring Hunor was really good: he did everything, he was fast and etc. But then it was like someone drained off the air from a balloon. He started to back up too early and i was hardly manage to get him where he should be but all in all the routine was OK until the running part where I just couldn’t slow him down and then he decided to see If his treat bag is still there. I made a huge mistake, putting it to a place where he can see it, but we always practise like that. But he came back fast and we did the end of the programme. 

I was a bit disappointed but I tried to not look like that, because he can sense it. 

I called my dance teacher Alexandra and than my mom. After that i suggested if we could do our routine with treats after the hobby class and the plan got a green light. 

Orsi had a DIS with Nomád too because he jumped out the ring - i think he thought that its the task. Becses had a really good backward swalk again , and Nomi’s HTM routine turned out really good.

In the lunch break we could practise our quartett twice without the dogs and once the ending pose. We did some walk in the park and really just had fun talking to each other.

Than after the beginners ( Vici won it of course :D) we changed our clothes. The quartett was super fun! Even if we did it in skype everything went well and i just loved it. I hope we could do it again and again :D

Shortly before the prize giving ceremony we did our routine - this time with treats - better. I can see the things i have to cut out, Niki the head judge gave us a wonderful judgement and after that we talked a bit too. In the end: Manga free1 2^nd place, Becses senior 2^nd place, Nomi htm1 1^st place and they are in the OEC team!!! :D

The day would have been awfull without Orsi and the others. Congratulation for every competitor. Thank you Dávid and Zsófi for the documentary, and Orsi...you know why.
All in all: the DIS was my fault, but i’m happy Hunor wasn’t just wandered off, and I could bring him back quickly. I’m really glad that I could meet everyone and now we are preparing for the next competition.

The next blog will be about what we did during our stay in Budapest.

Dallos Gyula edzőtábor – kutyás szemmel

Photo by: László Kontli

….és persze lovassal. Hiszen ahhoz, hogy ilyen párhuzamot vonhassak, szükség volt arra a háttértudásra amit az évek alatt a lovakkal kapcsolatban megszereztem, és főleg a díjlovaglásban.  Mindenképp úgy indultam neki a múlt szombatnak, hogy informatív lesz, de sosem gondoltam volna azt, hogy ráébreszt dolgokra….a kutyával kapcsolatban.
A díjlovaglás körülbelül 50%-ban hasonlít a DogDancinghez, még pedig olyan minőségében, hogy egy állattal dolgozunk, „táncolunk”, fontos az összhang és a láthatatlan jelek. Nagyon könnyű elrontani és nehéz bármit is kijavítani. Minden múlik mindkét félen….stb.
Persze sokban különbözik is a kettő: a lovakkal, a háton ülve más a kontakt, más a kommunikáció, egy menekülő állat, a kűrben kötelező elemek vannak, sok-sok kategória….stb.
Kutyáknál ritkán találkozunk azzal, hogy egy kezdő gazdi egy tapasztalt kutyával indul el, ahogy lovaglásban ahhoz nagyon nagy alaptudás szükséges, hogy valaki egy full kezdő csikóval induljon el.
Az volt különösen a meglepő, amikor onnan vontam párhuzamot, ami lényegében a különbség lett volna…ha ez így érthető :D
De térjünk is rá a bevezetés után a lényegre:
- Fontosak az átmenetek, az átmenetektől lesz szép és folyamatos a lovaglás….ahogy a DD is. Önmagában tudhatja a kutya az egy-egy trükköt, de ezeket összekapcsolva kap értelmet minden, ha két trükk nincs megfelelően összekapcsolva, akadozik-megtörik a ritmus, akkor az egész mehet a kukába. Eddig mindig egy-egy trükk bizonyos módon való végrehajtására koncentráltam ( csinálja láb mellett, előttem, messze tőlem) de arra nem, hogy kettőt szép folyamatosan kössek össze, és ez hiba volt. Miután erre a felismerésre jutottam, valahogy a helyére került egy fogaskerék a szerkezetben, valamennyire nélküle is működött, de vele együtt sokkal hatékonyabban a gépezet. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell arra hangsúlyt fektetni, hogy egy-egy feladatot különböző módon is végrehajtson, csupán azt, hogy nem ez az alfája mindennek.
- Ne javítgassunk….Gyula bácsi – ahogy sok lovas szólította – ezt akkor jegyezte meg, mikor épp állítás volt. Ha a ló nem szépen mind a négy lábán áll meg magától, utána már hiába javítgatja az ember. Újra kell kezdeni és előröl jól csinálni. Ez igaz a kutyának a pozícióba kerülésével kapcsolatban is. Hiába igazodik félig kitolt farral a lábam mellé, és javítom ki arra, hogy pontosan párhuzamosan álljon velem, azt onnantól kezdve MINDIG javítani kell. Ezt szokja meg, és ez marad meg benne, nem a végpozíció pontossága. Ez nem azt jelenti – nálam – hogy egyől a tökéleteset kell elvárni, egy tanulási procedúra során, sokkal inkább azt, hogy úgy kell felépítgetni a feladatot, hogy abba ne csúszhasson hiba. Fokozatosan de jól csinálja, és nekünk is jobb lesz, és a kutyának is több sikerélménye lesz belőle.

-….ebből adódik, hogy mindig a maximumra törekedjünk. Teljesen mindegy, hogy az ember otthon szórakozásból csinál valamit, vagy épp az OB-re vagy az EB-re készül, sose fogadjuk el az ami „elég jó”. Pláne akkor, ha azt már tudja szebben is a kutya. ha nem várjuk el tőle otthon, versenyen miért  várnánk? Ott kap valami pluszt? Dehogy! Versenyen mindig minuszba kell számolni, még ha valami csoda folytán valami jobban is megy ott végül.
De semmiképp se nyomjuk túl a kutyát. Ahogy az előbb is írtam, készítsük elő úgy, hogy jól tudja megcsinálni, és sikerélménye legyen elsőre…
-……és itt következik az előkészítés. Ne ugrassuk bele olyanba, amire nem készült fel.
Összhangba kell lenni, váltogatni a ritmust és az állapotokat, ugyanúgy ahogy a helyet is ahol gyakorol az ember. Hiszen ha egy tempós – futás – lábnál követésből nem tud a kutya megállni és higgadtan lefeküdni, akkor nem érdemes kipróbálni ingerdús környezetben, hiszen akkor még kevésbé tud koncentrálni. Legnehezebb egyébként megtalálni a kutya ritmusát – nem a mozgásáét – hanem az agyának a ritmusát.  Milyen gyakran kérhetek tőle egy-egy dolgot és meddig képes ezt fenntartani. Én legalább is ezt nehéznek tartom, jóllehet a következő tanoncommal már- már máshogy állok neki a  dolgoknak.
Mindent összefoglalva rendkívül hálás vagyok ezért a napért, hisz egy újabb löketet adott a továbbiakban és többszörösen elmélyítette a tudásom két ágon is :D

- amit írok, nem szentírás, aki tanulságosnak találja annak nagyon örülök, aki nem ért egyet vele az is teljesen rendben van, ez csak az én véleményem és észjárásom - 

Photo by: László Kontli

Photo by: László Kontli

So a few days ago – last Saturday - I went to a training  camp with Gyula Dallos, who is a great equestrian man in our country. I expected to hear some really educational things about horse riding and dressage, but what I did not expected, that I will learn so much about DD and working with my dog.
For this I needed my knowledge as a horse people and as a dog people too.
First of all…you have to connect everything well. It doesn’t matter if your dog knows 4-5-6 or more tricks, because if you can not connect them right, you stop the flow of the movements and you end up doing nothing but tricks and not dog dancing. I always focused on tricks done in different ways like next to me, further from me…etc. And it was a big mistake. When i came to realise this, everything fell into place. It doesn’t mean doing tricks in differenc positions is not important, it just mean without connection its kind of meaningless.
Secondly do not correct! The case: the rider stopped the horse, but he did not stand on his four foot. It’s meaningless to correct it, because he will never learn that way. Do it until he does it right. Same goes with a dog in a position. If he come next to me with his hind legs out of the line, its meaningless to correct it, cause I will always have to correct it. Do it right from the start until its perfect. But never ask something thats too much from him.
….so you have to prepare right. Slowly with little steps, because if he does every step right, both of you will be happy.
So be always a maximalist, but never too much. It doens’t matter if you are doing something justforfun or for a national champ or european champ. You have to always do it right, because if not, its meaningless. And if you don’t ask 100% at trainings you have no right to ask in a competition. You have to always count minus, not plus.
You not only have to teach him in different enviroments but also teach him in different rythims because thats the key for a well focused dog. If your dog can’t stop an lay down after a little running, he will not concentrate enough in a really crowded enviroment.

Hy Guys!

All in all dressage and dd is really similar, but also really different. It was interesting to hear so many good things, I’m really glad that I could went there.

I apologize for english knowing people, that this part turned out pretty small and brief, but i can't really descibe a few things in english to. I hope its at least understandable :)