Képek by: Todora Mihacsi |
Ami nem a főcímet illeti, az jöjjön először. Hétköznapjaink szokásosan telnek, a tanulási fázissal még várunk a csúnya téli napokig, amikor úgy sem lehet semmit csinálni, ezért továbbra is sétálgatunk, gyakorolgatunk. Örömhíreim közé tartozik, hogy sikerült találkoznunk egy másik aktív kutyás emberkével :D a kutyus maximix Fleki vagy Bajusz névre hallgató földszintes, terrier habitusu ebzedék. Nagyon jóba vannak Hunorral, és utóbbit nem igazán érdekli, hogy néha a társa szabadon van, ami nagyon nagy pirospont. Mert van olyan, hogy ugat és húzgál, ha a másik kutya szabadon van, ő pedig nem ergo úgy tűnik leszokóban vagyunk. Mindezzel együtt megnőtt a sétánk időtartama egy csöppeteget, de egyéb nagyon nagy, eget rengető újdonságban nem volt részünk, emlékeim szerint.
Ami pedig a címet illeti, igen idén is Böde. Élve, sérülések nélkül / kivételesen XD/ megúsztuk a mumus pályánkat. De kezdjük szokás szerint valahonnan előröl. Nagyon okosan utazott, annak ellenére, hogy én is hátul ültem, ami pedig nem mindig tökéletes. De többnyire feküdt a lábamon a fejével.
Nem túl időben értünk oda, de még nem kezdődött el a hókamóka. Egyből megrohamozott minket Csilla, a 20kg tápunkkal :D. Hunor csajozott egyet, ugatott arra, hogy húzzák ki a műnyulat. A futattás elején félrevonultunk az őrjöngése miatt, lényegében többnyire nem ott álltam ahonnan látok :/ De a parkolóban az autóknál trükköztünk és le is lettünk fotózva, naaagyon profik lettek :) De a futásokról videó sajnos nem készült használható minőségben...
Ha már a futásoknál tartunk kétszer ment, Hunor értelemben, az én olvasatomban elmegy háromnak is. Mind a két alkalommal teljesen ellenkező irányba indult el mint a nyúl. Elsőre azért, mert arra volt a kajasátor, illetve látta, honnan jön a végén a nyúl, tehát szokás szerint agyon kombinálta. Aztán amikor nem jött, elrandalírozott a nem lenyírt fű felé, aztán visszafelé randalírozott, és meglátta. Lent, magasabb fűben, csánkig érő vízben, fullvágtából levágott egy hajtűkanyart a nyúlra. Csilla utána megjegyezte: és meg tudta fogni - mármint a kanyar ívét, és nem sodródott ki a vízen- az utolsó kanyarnál a műnyúl elakadt így igénybe vettem szintén Csillától kért ő-saját-műnyúljukat. Ami álltal szépen be is tudtam hívni a Hunort. Második futásánál pedig azért ment ellenkezőleg mert a gép hangja onnan jött, illetve ott mozgott a madzag. Neki nem a ponpon kell, nagyobb kihívásokat akar, feladva ezzel szerintem a húzónak is a leckét. Azonban amikor elkapta a ritmust - meglátta a műnyulat - nagyon szépen futott a maga hatalmas ugrásaival. A hangulat szerintem, nekem legalább is családiasabb és barátságosabb volt Soholláron, de most legalább tudtam azokkal beszélgetni, akikkel múltkor nem. Igor a barzoj gyarapította ismeretségi körünket, aki egy fenséges állat. Hunor az elején elvolt mellette, később már amikor elege-van-mára lett akkor annyira nem tolerálta.
A havercsajokkal mint mindig jól kijött. Kökény, Csoki és Szutyok közreműködésével még vízbe is betette a kacsókáját.
Hosszú napunk volt, el is fáradtunk, én speciel hulla voltam, Hunor agya még ment volna, de most észnél voltam.Janka barátnénk is futott a maga kis tempójában, ezúttal nélkülünk.
Képek várhatóak folyamatosan :D Még Sohollárról is tartozok egy sorozattal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése