Még javában tartott a nyár, amikor tudtam, hogy hatalmas
fába vágom a fejszém azzal, hogy benevezem magunkat a Szlovák Openre. Hajtott a
kalandvágy és a kíváncsiság noha rengeteg kérdés volt bennem, és ezek csak a
dátum közeledtével szaporodni látszottak, főleg a Holdfény Kupa után nem tudtam,
mennyi értelme van elutazni rá, de mivel a nevezési díj már be volt fizetve és
ki akartam itthonról szakadni, nem volt más választásom , minthogy sodródjak az
árral.
Nem kis motiváció volt, hogy végre újra találkozhatunk Zsófival és Dáviddal, no
meg most először Dávid szüleivel.
Csütörtök délután felpattantunk a Győri vonatra, és noha Huni még nem küzdötte le a vonatlépcső-félelmét második felszállásra már rájött, hogy nem a vonat alá akarom beugrasztani, hanem a lépcsőn akarom felmászatni. Celldömölkön jó sokat álltunk, az annyira nem tetszett az urifiúnak de egyébként rendben leszálltunk – némi segítséggel – a vonatról is a sok pakkunkal, ahol már vártak Dávid szülei. Zsófiék vonata a miénk után öt perccel ért kb. be.
Dunaszerdahelyen laktak, így nekünk is ott volt a szállásunk, és az első éjjel kivételével, Huni velem aludt a matracon, mert úgy jobban nyugton volt. Egyébként nagyon okos volt, nem lopott el semmit , bár erősen figyelve volt rá.
Ettem sok finomságot, első este és másnap Dunaszerdahelyet jártuk be, azaz tartottunk egy kis városnézést és a jellegzetesebb helyeken lőttem párat Huniról. Nem mellesleg persze itt is mindenki megnézte jó alaposan hol pozitív hol negatív benyomással.
Szombaton elmentünk Bősre ahol a Duna mellett sétáltunk egyet és megnéztük a Bős – nagymarosi vízlépcsőt. Huni egyébként mindegyik nap egy rossz tinire hasonlított, dekoncentrált volt és veszekedni kellett vele, hogy kulturált legyen.
Csütörtök délután felpattantunk a Győri vonatra, és noha Huni még nem küzdötte le a vonatlépcső-félelmét második felszállásra már rájött, hogy nem a vonat alá akarom beugrasztani, hanem a lépcsőn akarom felmászatni. Celldömölkön jó sokat álltunk, az annyira nem tetszett az urifiúnak de egyébként rendben leszálltunk – némi segítséggel – a vonatról is a sok pakkunkal, ahol már vártak Dávid szülei. Zsófiék vonata a miénk után öt perccel ért kb. be.
Dunaszerdahelyen laktak, így nekünk is ott volt a szállásunk, és az első éjjel kivételével, Huni velem aludt a matracon, mert úgy jobban nyugton volt. Egyébként nagyon okos volt, nem lopott el semmit , bár erősen figyelve volt rá.
Ettem sok finomságot, első este és másnap Dunaszerdahelyet jártuk be, azaz tartottunk egy kis városnézést és a jellegzetesebb helyeken lőttem párat Huniról. Nem mellesleg persze itt is mindenki megnézte jó alaposan hol pozitív hol negatív benyomással.
Szombaton elmentünk Bősre ahol a Duna mellett sétáltunk egyet és megnéztük a Bős – nagymarosi vízlépcsőt. Huni egyébként mindegyik nap egy rossz tinire hasonlított, dekoncentrált volt és veszekedni kellett vele, hogy kulturált legyen.
A Duna menti rész már teljes őszi pompájában volt, csodálatos környék volt. A vízlépcső
pedig olyasmi amit eddig csak a Tv-ben láttam :D
Vasárnap aztán reggel viszonylag simán elindultunk, ami nálunk nagy szó , Pozsony felé. Nagy volt a köd de igy is ripsz-ropsz odaértünk és oda is találtunk az Incheba Expohoz. Mint rájöttem, Danube duo CACIB volt egy időben a versenyünkkel, ami rengeteg kutyát és embert jelentett. Szerencsére egy nyugis csarnokban kapott helyet a verseny, és volt kerítés is. Hunit körbevittem alaposan a ringben a beregisztrálás után, elgyakoroltam nélküle a kűrt, és izgultam.
Htm1, Senior és a Quartettek után második indulók voltunk Free1-be. Minden idegszállammal arra koncentráltam, hogy Huni velem maradjon, aminek aztán meg is lett az eredménye, látszott rajtam rendesen DE Huni nem ment el. Sőt pár dolog kivételével mindent megcsinált annak ellenére, hogy akkor táncoltuk el először ezt a kűrt egyben. A végére picit belassult de egyébként lelkes volt, farka végig fent. Büszke voltam rá, nagyon.
Kiérve a ringből Viktória (Vici whippett gazdája) konkrétan a nyakamba ugrott mai nagyon kedves és megható gesztus volt. Nagyon örült, hogy ilyen jól sikerült a kűrünk és mesélte, hogy mennyire szorított, hogy Huni dolgozzon szépen. Ők egyébként előző nap
Vasárnap aztán reggel viszonylag simán elindultunk, ami nálunk nagy szó , Pozsony felé. Nagy volt a köd de igy is ripsz-ropsz odaértünk és oda is találtunk az Incheba Expohoz. Mint rájöttem, Danube duo CACIB volt egy időben a versenyünkkel, ami rengeteg kutyát és embert jelentett. Szerencsére egy nyugis csarnokban kapott helyet a verseny, és volt kerítés is. Hunit körbevittem alaposan a ringben a beregisztrálás után, elgyakoroltam nélküle a kűrt, és izgultam.
Htm1, Senior és a Quartettek után második indulók voltunk Free1-be. Minden idegszállammal arra koncentráltam, hogy Huni velem maradjon, aminek aztán meg is lett az eredménye, látszott rajtam rendesen DE Huni nem ment el. Sőt pár dolog kivételével mindent megcsinált annak ellenére, hogy akkor táncoltuk el először ezt a kűrt egyben. A végére picit belassult de egyébként lelkes volt, farka végig fent. Büszke voltam rá, nagyon.
Kiérve a ringből Viktória (Vici whippett gazdája) konkrétan a nyakamba ugrott mai nagyon kedves és megható gesztus volt. Nagyon örült, hogy ilyen jól sikerült a kűrünk és mesélte, hogy mennyire szorított, hogy Huni dolgozzon szépen. Ők egyébként előző nap
Trükk haladóban, nagyon
erős mezőnyben 2.-ak lettek, és jövőre már ők is DD-ben indulnak.
Csináltunk magyar csapat fotókat is és láttuk csodálatos kűröket. A egész
verseny nagyon színvonalas volt, bár pár kutyán meglátszott a népes és mozgalmas
helyszín mivolta.
Eredményhirdetésről Orsiékkal sikeresen lekéstünk, de nem is mondták be a dobogón kívül ki, hányadik lett. Kaptunk két táp mintát és ez volt a nevezési ajándék, én még mindig nehezményezem, ha nem kapok legalább egy oklevelet, hogy „ittvoltál”….de hát jólvan.
Verseny után elbúcsúztunk Orsiéktól és bementünk egyet körülnézni Pozsonyba. Anyukámék egyébként pont a kűrünk után öt perccel estek be, de persze város nézni már velünk tartottak. Pozsony óvárosa jellegzetes és szép is. Pár újragondolt túristafotót is lőttem Hunorról, aki felélénkült arra, hogy nem az expo területén voltunk és jobban volt kezelhető.
Jó lezárása volt ez ennek a hétvégének. Annak ellenére, hogy egy hete veszekedtem vele, nagyon szépen megemberelte magát a vasárnapra és többet nem is kívánhattam volna többet most. Megmutatta, hogy a munkánk nem hiábavaló, és képesek vagyunk ennél többre is.
Eredményhirdetésről Orsiékkal sikeresen lekéstünk, de nem is mondták be a dobogón kívül ki, hányadik lett. Kaptunk két táp mintát és ez volt a nevezési ajándék, én még mindig nehezményezem, ha nem kapok legalább egy oklevelet, hogy „ittvoltál”….de hát jólvan.
Verseny után elbúcsúztunk Orsiéktól és bementünk egyet körülnézni Pozsonyba. Anyukámék egyébként pont a kűrünk után öt perccel estek be, de persze város nézni már velünk tartottak. Pozsony óvárosa jellegzetes és szép is. Pár újragondolt túristafotót is lőttem Hunorról, aki felélénkült arra, hogy nem az expo területén voltunk és jobban volt kezelhető.
Jó lezárása volt ez ennek a hétvégének. Annak ellenére, hogy egy hete veszekedtem vele, nagyon szépen megemberelte magát a vasárnapra és többet nem is kívánhattam volna többet most. Megmutatta, hogy a munkánk nem hiábavaló, és képesek vagyunk ennél többre is.
Eleinte úgy tűnt, utolsó előttiek azaz 7.-lettünk, míg végül kiderült, a telj.
könyvemben elírás van és valójában utolsók lettünk, ami kicsit kesernyés
szájízt hagyott maga után. De végül is magunkhoz képest mérem a dolgokat, és ha
úgy veszem, ez volt eddig a Bécsi után a legszebb programunk.
Huni nem maradt jutalomfalat-ajándék nélkül sem, nem kell aggódni, mert megérdemli és készen állunk új dolgokba belevágni a fejszénk, hiszen jön a téli tanulós időszak ;)
Huni nem maradt jutalomfalat-ajándék nélkül sem, nem kell aggódni, mert megérdemli és készen állunk új dolgokba belevágni a fejszénk, hiszen jön a téli tanulós időszak ;)
Köszönjük szépen Dávidnak, Zsófinak, Reninek és Janinak hogy
lehetővé tették ezt az emlékezetes hétvégét!
Hy Guys!
It was still summertime when i entered to the Slovak Championship and I did know that it will be a huuge challenge. As the time went on I had more and more questions in my mind, but because i payed the entry fee, there was no turning back.
On Thuesday we got on the train, after Hunor realised I dont want him to jump under the train, but to climb up to the train :D
In Győr Dávid’s parents waited for us and we could – with a bit of help – get down from the train pretty easily. Zsófi and Dávid’s train arrived a few minutes later too so we could get in the car and go to Dunaszerdahely.
Hunor was kind of a good boy during our stay, and expect the first night, he slept with me in the mattress.
It was still summertime when i entered to the Slovak Championship and I did know that it will be a huuge challenge. As the time went on I had more and more questions in my mind, but because i payed the entry fee, there was no turning back.
On Thuesday we got on the train, after Hunor realised I dont want him to jump under the train, but to climb up to the train :D
In Győr Dávid’s parents waited for us and we could – with a bit of help – get down from the train pretty easily. Zsófi and Dávid’s train arrived a few minutes later too so we could get in the car and go to Dunaszerdahely.
Hunor was kind of a good boy during our stay, and expect the first night, he slept with me in the mattress.
The first day we did a little walk in Dunaszerdahely.
The second day we went to Bős and walked next to the Danube. That place was absolutely wonderfull. The autumn painted every leaf and it was just gorgerous. We also went to the Bős – nagymarosi vízlépcső, wich was pretty awesome.
I had really good time, ate a lot of delicious food , even if I had to argue with Huni a few times because he was like a young tenageer boy with concentration problems.
On Sunday we went to Bratislava and found easily the Incheba Expo where was the Slovak open. I just realised there that there is a Danube duo CACIB wich means: loads of dogs and people. Fortunately we got a quite arena for the competition. The ring was huuuge but luckily had a fence! I was soo relieved. I showed Hunor the ring, danced our routine without him and than the competition started.
We were the second ones in free1 after the htm1, the senior and the quartetts. I was soo nervous, i didn’t want Hunor to run off. So my movements weren’t the bests but Hunor did a really good job. He almost done everything, even if this was the first time we danced this routine
I was really proud and almost made me cry when outside the ring Viktoria ( Vici whippett’s owner) hugged me and praised our routine.
The second day we went to Bős and walked next to the Danube. That place was absolutely wonderfull. The autumn painted every leaf and it was just gorgerous. We also went to the Bős – nagymarosi vízlépcső, wich was pretty awesome.
I had really good time, ate a lot of delicious food , even if I had to argue with Huni a few times because he was like a young tenageer boy with concentration problems.
On Sunday we went to Bratislava and found easily the Incheba Expo where was the Slovak open. I just realised there that there is a Danube duo CACIB wich means: loads of dogs and people. Fortunately we got a quite arena for the competition. The ring was huuuge but luckily had a fence! I was soo relieved. I showed Hunor the ring, danced our routine without him and than the competition started.
We were the second ones in free1 after the htm1, the senior and the quartetts. I was soo nervous, i didn’t want Hunor to run off. So my movements weren’t the bests but Hunor did a really good job. He almost done everything, even if this was the first time we danced this routine
I was really proud and almost made me cry when outside the ring Viktoria ( Vici whippett’s owner) hugged me and praised our routine.
The whole competition was really though, everyone was really good, we have seen
beautifull routines and good ideas too. In the pauses, we looked around, chat
with Orsi, and bought some goods.
We were late from the prize giving ceremony a bit with Orsi, but they did not said the whole list, just the first three.
After the competition we did a little walk in Bratislava, did some good shots from Hunor and it was a really good ending to this wonderfull weekend.
In the end we weren’t 7th place but 8th so the last in our category but Hunor showed that he can do more, so I’m not sad at all.
We are ready to learn in the winter and start the next season with lots of plans ;)
We were late from the prize giving ceremony a bit with Orsi, but they did not said the whole list, just the first three.
After the competition we did a little walk in Bratislava, did some good shots from Hunor and it was a really good ending to this wonderfull weekend.
In the end we weren’t 7th place but 8th so the last in our category but Hunor showed that he can do more, so I’m not sad at all.
We are ready to learn in the winter and start the next season with lots of plans ;)
I want ot thank Dávid, Zsófi, Reni and Jani who made this
weekend possible!
