Budapesti kiruccanás

Sziasztok!
Igen-igen megint elmaradásom van. Igazság szerint haragszom a blogspot-ra mert egyszerűen nem engedi oda rakni a képeket ahova én szeretném, és ezen minden alkalommal felhúzom magam, és végül nem írok semmit :D
Ahogy beérkezett a tavasz elkezdtek sűrűsödni a teendők, mind nekem mind pedig a Hunival közös tevékenységek terén. Változatosan, az érdeklődését fenntartva de folyamatosan tanulunk. Eléggé sok mindent veszünk egyszerre, és hol egyikkel, hol másikkal haladunk jobban.
Leggyorsabban a lépcsőre való feltolatással haladunk, ezzel együtt a tolatása is sokat javult, mert nem fél annyira, hogy bizonytalan helyre lép. Először ugye csak a hátuljával akartam ezt a tolatást,de végül megoldotta ő maga, és teljes testel tolat fel már több lépcsőfokot.
A másik oldalamon heelwork nem halad túl fényesen, viszont oldalazni remekül tud azon az oldalon :D Ezzel együtt körülbelül 6 féle oldalazásunk van.
A fekvésből hajol pozícióra váltás a maga tipegős módján gyakorlatilag kész, igaz nem olyan mint a nagykönyvben, de nálunk melyik pozíció az? :D
Bele-bele kóstolgatva elkezdtem a körülöttem körbe tolatást, a másik oldalról, hogy aztán végre össze tudjam rakni a hátrafelé lábszlalomunkat.
Illetve az elnézés tovább fejlesztéseként a lábam közt állva hol egyik hol másik oldalra fordítom a fejét főleg az „érint” paranccsal
Ez így soknak tűnhet, de lényegében szinte mindegyik valamelyik már meglévő trükkből alakul ki, tehát nem teljesen újdonság, maximum más féle végrehajtás.
Biciklizni is eljutottunk párszor, nagyokat sétáltunk, home agilityztünk, tettük a dolgunkat.

Szombaton viszont elérkezett az idő, hogy felutazzunk Budapestre. Szokás szerint eléggé izgultam a vonat út miatt, annak ellenére hogy előtte mentünk hat kilométert ( 4 km bicaj és 2 séta) nehezen is nyugodott el, melege volt, helyezkedett, de aztán megtalálta a számára legkényelmesebb pozíciót és elaludt.
Ragyogó napsütés volt Budapesten is, Dávid jött ki elénk az állomásra. A lakásban Huni egyből megtalálta a helyét, némi simogatás kuncsorgás után, lementünk egy kört a parkba is, egy futiban is jártunk, ahol egyedül voltunk, de lényegében nem sok mindent csináltunk: pihentük az út fáradalmait.
Vasárnap reggel kilencre mentünk”tehetséget kutatni” erről többet nem nyilatkozhatok, csupán annyit, hogy Hunort sokan szerették és nagyon szépen teljesített egy számára új környezetben .
Miután végeztünk hazamentünk majd irányba vettük a Kincsem Parkot, ahol ugye versenynap volt. Hihetetlenül jó atmoszférája van a helynek, amit első látogatásomkor nem is igazán éreztem, most azonban teljesen. Hunor abszolúte beleillett a környezetbe, és jól is érezte magát: hempergett a fűben és csak a 6.-7. futam környékén ugatott meg két lovat :D, amiről persze egyből letiltottam ( lovaknál nincs ugatás és pont) de vicces volt, hogy akkor jött rá az ötperc.
Piknikeztünk, trükköztünk, átugráltattam Zsófit vele, fogadtunk. Néztük a szebbnél-szebb telivéreket. Fotózás szempontjából szerencsétlen volt az, hogy a belső homokos pályán futottak végig, oda pedig nem tudtunk bemenni.
Miután kellőképp leégtünk – igen megsütött a nap – elindultunk hazafelé. Troli-metró-lábbusz sorrendben, így hát még egy plusz közlekedési eszközt adhatunk Huni repertoárjához.
Vasárnap nagyon gyorsan kidőltünk mind – kutya is – és hétfőn nem siettük el a dolgokat. Bebuszoztunk Zsófi anyukájának a munkahelyéhez, majd vissza – ez 20-20 perc volt kb, volt BKV ellenőrzés és Huni nagy szerencséjére nem rakatták rá a szájzsákot, mert talán túl jó is volt az idő.  A szél ugyan fújt, de meleg volt. 

Hazaért Dávid is mire mi is és ebéd után elindultunk Budaörsre ahol „megmásztuk” a Farkas-hegyet. Gyönyörű kilátás volt csak kutyával és fényképezőgéppel hangyányit életveszély. Persze nem maradt el az eső elől sprintelés sem, illetve az éhezés-szomjazás mert az összes vizemet megitta az agárgyerek :D. Nagyjából 9 km-t mentünk nehezebb terepen mint amihez itthon vagyunk szokva szóval rendesen megdolgoztattak minket Zsófiék.

Huni szépen befeküdt a helyére, talán most viselkedett a legjobban összes eddigi itt tartózkodásunk során. Mindig bement a helyére, nem akart minket zaklatni evés közben, éjjel némi kapirgálás és befelé tüsszögésen kívül nem mászkált, csak vizet inni járt a konyhába.  Igazán remek volt. Bárhova gond nélkül tudtunk vele menni – csak nem szabad leülni a buszon vele azt nem szeresse – nem is látszik rajta, hogy „falusi” kinti kutya :D
Hétfő reggel szokásunkhoz híven kicsit megcsúsztunk, de végül is vonatra szállás előtt sikerült minden elintézni – ha értitek mire gondolok – és búcsút vettünk vendéglátóinktól. Üléses kocsik voltak a vonatnál, így egy picit szűkösen voltunk, de nem volt olyan meleg mint odafelé, és Huni hamar relaxba vágta magát. Kicsit hosszabb majdhogynem 4 órás menetidővel számoltunk, hiszen ez a vonat Tatabány-Győr-Szombathely felé ment, nem pedig Székesfehérvár, de abszolút elvegetáltunk.
Összességében tartalmas, baki mentes fenntartózkodásunk volt. Itt is szeretném nagyon nagyon nagyon megköszönni Zsófinak és Dávidnak a vendéglátást, nélkülük nem vállaltam volna ezt az egészet be :D Legközelebb ők ruccannak le hozzánk ;)

Így hát teljes erőnkkel a „teltházas” OB és Hungarian Open-re készülünk, azért teltházas, mert az összes hely elfogyott! 60 páros fogja magát megmérettetni május 9.-én. A kűrünk marad a régi, a változtatásokkal együtt s addig is a kajátlanodást gyakoroljuk, sétálunk, biciklizünk és játszunk (!!!)

_________

Comming soon ;)